ÉLET ÉS IRODALOM 2019/25. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.06.21.

I N T E R J Ú 

J. Győri László: Mint egy restaurált festmény
Beszélgetés Bojti János zenetudóssal
F E U I L L E T O N

Báron György: Hiányzó emberek

K R I T I K A

Selyem Zsuzsa: Megfelelési kényszerregény

Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk. Fordította Mester Yvonne. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 218 oldal, 2900 Ft

A kolonialista logika is felszínes csupán: a tiltások ellenére ugyan lesz valamiféle kommunikáció a kolonializáló Eva Holman és a kolonializált Leva között, de a szerzőnek arra már nem terjed ki a figyelme, amit Gayatri Chakravorty Spivak olyan világosan megfogalmaz: ha valakin uralkodni akarsz, mondd el helyette a történetét. Eva Holmant úgy találja ki Carrasco, hogy lebénult férjével él, a háborúban elveszítette fiát, és azzal vigasztalja magát, hogy az apjától örökölt töltőtollal (amit többre tart – és sorolja rendületlenül – mint az udvarházat, földeket) írogat, leveleket és történetet, s mivel Leva nem beszél, a történetét ő írja meg, tényeket keverve fikcióval. Ezt mondja, mikor erre reflektál: „amit arról az emberről tudok, az részben képzeletem szüleménye.” Az önkéntelen önparódia szerintem ott jár csúcsra, amikor azt írja le, hogy egy éjszaka Leva bement a házukba, és Eva a szocializációs drilljének megfelelően lelövi a fikcióját. (Nem találja el, csak éppen horzsolja, hogy ne novella legyen belőle).

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Károlyi Csaba: Ex libris

Szép versek 2019
Körkép 2019
Orbán Ottó: Barbarus utazásai
Végel László: Temetetlen múltunk

Visy Beatrix: Hét főbűn, habbal
Bódi Péter: Engedetlenek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 202 oldal, 3500 Ft

Összességében nem teljesen világos, hogy a szerző pontosan mi végre mutatja be a gennyládák társadalmi laboratóriumát. „Mindössze” sarkítva ábrázolja korunk hitványságát, társadalmi problémáit, ami a sodró lendület ellenére sem tűnt túl érdekfeszítőnek számomra. Vagy ennél tovább lépve, a polgári engedetlenséget, az ellenszegülést, a radikális eszközök – Alinsky 12 pontjának – bevetését „hirdeti”. Tehát váljunk magunk is sorozatgyilkossá, ahogy a Hetedikcímű filmben történt? Ám ez esetben arra is figyelni kell, nehogy a hetedik te magad légy!

Bárdos Judit: Így éltünk Pannóniában
Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 4800 Ft

Hogyan készült a Valahol Európában? Mi volt a szerepe a film elkészítésében Balázs Bélának (szinte semmi) és Hont Ferencnek? (Ő ragaszkodott a Marseillaise dallamához.) Miért, milyen körülmények között tiltották be az Ének a búzamezőkről (Szőts István) bemutatását? És az Úttörők (Makk Károly) forgatásának a befejezését? Miért éppen Bán Frigyest kérték fel a Talpalatnyi föld megrendezésére? (Szinte véletlenül.) Mikor lett sikere a Budapesti tavasznak? (A jó nyugati sajtót követően, miután a locarnói fesztiválon bemutatták.) Csak nagyon kis részét említettem meg a legendáknak, melyeket a könyv sorra szertefoszlat.

Weiss János: Magyarról magyarra?
Friedrich Nietzsche: A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus. Fordította Kurdi Imre, Tatár Sándor, szerkesztette Isztray Simon. Szenzár Kiadó, Bu­­dapest, 2019, 268 oldal, 3499 Ft

Ez a kötet ugyanakkor jóval gazdagabb, mint a korábbi kiadások, méghozzá azáltal, hogy tartalmazza Nietzsche a témához kapcsolódó négy dolgozatát (Tatár Sándor igen szép fordításában). Isztray Simon utószavából megtudjuk, hogy fölmerült Nietzsche fontosabb előtanulmányainak közlése. (Ezek közül talán a legjelentősebb A dionüszoszi világszemlélet, amelyet Nietzsche Cosima Wagnernek ajándékozott. Lásd: Attraktor Kiadó, 2019.) De aztán a kötet készítői mégis inkább úgy döntöttek, hogy a hátrahagyott írásokból közölnek egy csokorra valót; kétségtelen ugyanis, hogy a mű kontextualizálását tekintve, ezek sokkal nagyobb segítségünkre vannak.

Radnóti Sándor: Az alku
Az ÉS könyve júniusban – Závada Pál: Hajó a ködben. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 420 oldal, 4299 Ft

Ezek a történelmi regények tehát nem a régmúltba vezetnek, hanem abba a történelmi világba, amelyet még éppen őriz az utolsó három-négy nemzedék kollektív memóriája, azaz a kommunikatív emlékezet. Az én szüleim a múlt század első évtizedében születtek, nekik ezek az események, ha másért nem, a hely és az idő azonossága miatt személyes tapasztalataik voltak. Elbeszélésükből, történeteikből nekem is személyes sejtelmem van a világról, amelyben éltek, s nyilván fakuló módon még az én gyermekeimnek is. Hogy van író, aki ennek fölelevenítésére vállalkozik, és magas irodalmi színvonalon végrehajtja, annak a nemzeti kultúrában betöltött jelentőségét nem lehet eléggé megbecsülni. „Deutschstunde” – ez a címe egy híres német regénynek; Závada regényei magyarórák.

De vajon reflektál-e még az író a fikció valósággal telítésének imént vázolt dilemmájára? A modern történelemtudomány éppúgy feltárta, mint a modern irodalomtudomány, hogy a kitalált dolgok és a tényszerű dolgok viszonya komplikáltabb annál, hogy a történetírást tiszta ténytudománynak, a regényírást pedig tiszta fikciónak nevezhessük (Arisztotelésszel szólva megtörténtnek, illetve megtörténhetőnek). A tény fikciójának, illúziójának mégis retorikai jelentősége van. Ezt képviselte Závadánál már A fényképész…-ben, majd az Idegen testünkben és a Természetes fényben a fénykép, amelynek fiktív vonatkozásairól szintén sokat tudunk, de még mindig őrzi az „elkapott” és „megörökített”, dokumentált valóság fikcióját. Új regényében a naplónak – ösztönzéseknek és kölcsönzéseknek a kor reprezentatív naplóiból – van hasonló szerepe.

Tábor Ádám: Látópont a téren
(Elhangzott 2019. június 13-án Rába György szobrának avatásán.)

Wagner István: Versengő sógorok
(Mantegna und Bellini – Meister der Renaissance, Gemäldegalerie, Berlin. Megtekinthető június 30-ig.)

A padovai asztalosnak egy közepes piktornál inaskodó fia korán kiugró tehetség volt, hamar önállósult, és 1452-ben benősült a velencei Bellini művészdinasztiába. Ez nagy előnyt adott a konkurenciával szemben, mert magával hozta a műhelytitkok mellett a személyzetet és kontaktusrendszert is. A nagyjából egykorú két ifjú művész egy évtizedig megosztotta műtermét, vállvetve dolgozott, inspirálta vagy akár „másolta” is egymást, sokszor nyíltan felvállalt „ikerképeket” alkotva egész pályafutása során, és ezen az sem változtatott sokat, amikor 1460-ban Mantegna családostól Mantovába költözött, hogy udvari festőként a Gonzaga hercegi famíliát szolgálja, míg Bellini haláláig Velencében maradt, felváltva egyházi, főúri és állami megrendeléseket teljesítve.

Sinkó István: Dinamikus egyensúly
(Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás Tér–Mozgás–Játék című kiállítása július 12-ig látható a Deák 17 Galériában.)

A Színterek, a Csíkos-kék és vörös piramisképek mintha Konok folytonos térdimenziók utáni vágyának új leképeződései lennének. A finomra hangolt vonalstruktúrák, a szinte sgraffitoszerű karcos, érdes felületek is jelen vannak, talán most még letisztultabban. S ebbe a világba érkezik játékosan komoly múzeumpedagógiai attitűdjével Vásárhelyi Tamás. Szeretné a maga és a nézők számára még közelebb hozni, értelmezni, megfejteni a Konok képek titkait. A finom egyensúly(talanságok), a majdnem kimozduló kompozíciók Vásárhelyi keze alatt billegő ingákká, súllyal bíró, megmászható konstrukciókká válnak.

Csengery Kristóf: Ferencsik kezdőknek és haladóknak
(The Masters Collection – János Ferencsik. Hungaroton)

A The Masters Collection Ferencsik-albumának összeállítása nem lehetett kockázatmentes feladat, mert a karmesternek vannak szürke, rutinszerű felvételei is. Ez az antológia azonban a legelőnyösebb módon világítja meg a dirigensi profilt. Ráadásul nem mindig veszélytelen művekben.

Molnár Zsófia: Girl power
(Denis Diderot: Az apáca, Dollár Papa Gyermekei, [Trafó–]OSZMI, június 1.)

A sok remek ötlet és megoldás – például a gyárilag összetapadt kávéházi szalvéták szétválasztása mint hasznos időtöltés – mellett az előadás kifejezett erőssége a szereposztás: Urbanovits, Szalontay, Cuhorka és Stork, egyik markánsabb jelenség, mint a másik, mórikálatlan hangsúlyaik együtt négyzetre emelve hatnak, Kiss-Végh pedig idővel szintén magára talál (nem mintha az első részben nem lenne a maga nemében jó, csak nem mindig adekvát). Mind ájtatosan végzik a rájuk rótt feladatot, kivált a megejtő naivát hozó táncos Cuhorka Emese és a fejvörösödésig áldozatkész Stork Natasa. De ez nem penitencia, hanem jutalom.

Fáy Miklós: Te is lehetsz Brünnhilda
(Wagner: Siegfried – Müpa, június 15.)

Tényleg ott vagyunk a csillagok között? Nem azért, hogy jajgassak, ha nem kell, de mintha az előadás egésze nem ezen a galaktikus szinten mozogna, mintha a zenekar húzna lefelé, nem feltétlenül a zenekar egésze, de ha valakinek szépen és magabiztosan kell szólóznia, szinte biztos, hogy nem lesz se szép, se magabiztos. Konieczny szól, és közmegelégedésre szól, de akkor mellette ezek a finomabb megszólalások elvesznek: Gál Erikát a mélyebb hangoknál inkább csak látom és nem hallom, a Siegfriedet éneklő Stefan Vunket meg hallom, de barátkoznom kell a hangszínével és a szájberendezésével, sokat fröccsent.

Grecsó Krisztián: A 22-es örökös csapdája
(A 22-es csapdája, sorozat, HBO)

A HBO új sorozatai – legyen a témájuk a háború vagy egy reaktor – a mai Európa végnapjairól szólnak. Hogy a romlottság mélyén mindent átitat a reménytelen félelem, a zsigerekbe és ösztönökbe ivódott magamentegetés, és nem számítanak a tények és a valóság, csak az, hogy a katona/a dolgozó/a polgár a saját irháját mentse.
Végső Zoltán: Вечная память

(Hildur Guðnadóttir: Chernobyl – Deut­sche Grammophon, 2019)

A Csernobil zenéje nem csupán filmzene, hanem egy, a témára reflektáló, önmagában is érvényes ciklusszerű kompozíció. Hildur Guðnadóttir megtalálta, miként kapcsolhat össze két láthatatlan elemet, a radioaktív sugárzást és magát a zenét. A Csernobil nemcsak az év sorozata, hanem az év zeneműve, hanglemeze is.

I R O D A L O M

Németh Gábor: Hidrogén és hélium
A Véglegesítő – VII.

Nyolc vagy kilenc hejről kellett kivenni ezt a mondatot, a jelöletlen idézést tiltó XIX. számú szerzői jogi rendelet értelmében. „Élethosszig tartó föladat, akármerre nézek, csak a baj meg gond” – mondta vészjóslóan az osztájvezető K. arcát fürkészve, mikor megbízta az Esterházy-életmű gondozásával. Ezen az idézeten dolgozott egész héten a cellájában. Nem volt egyszerű munka, az így támadt fojtonossági hiányokat az írások saját anyagából kellett befoltozni, a szövegkörnyezetnek megfelelően, ügyelve a szépészeti hányadosra, ám éppen 325-öt betűhejet fölhasználva, hogy a sor- és oldaltörés ne változzon. A többi már a restaurátorokra tartozott.

Sausic Attila: Hosszú haj és miniszoknya
„Régi nóta” – Tematikus próza-összeállítás

Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.

Ami a fiúknál a hosszú haj volt, az a lányoknál a miniszoknya. Micsoda cirkuszt csináltak amiatt is! De meg kell hagyni, tényleg forradalmi volt ahhoz képest, amit előtte hordtak. A miniszoknyához igazán kellett bátorság, radikalizmus. Hogy egyszer csak fogom magam, és megmutatom a combom, minimum. A férfiak élből félreértették a dolgot. Azt hitték, felhívás, pedig csak kihívás volt, amivel a lányok magukban birkóztak, hogy na, merem-e. Sokuktól hallottam később, hogy az igazi bátorsági próba nem is ez volt. Hanem, hogy bugyi nélkül. Olyankor persze óvatosan kellett mozogni a miniszoknyában. És nem is úgy, hogy egész nap bugyi nélkül. Mondjuk, csak az iskoláig. Ez tényleg izgalmas lehetett. Kár, hogy ebben nem vehettem részt.

Karsai György: Woodstock, 1969
„Régi nóta” – Tematikus próza-összeállítás

Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.

Miután simán ment minden, megünneplendő a csinos kis BMW átvételét, beültünk egy új amerikai filmre, amelynek az volt a címe, hogy Woodstock. Csak annyit tudtam róla, amit előző nap a táborban – amúgy erősen hippi kinézetű – tanárunk mondott: történelmi dokumentum lesz ez a film ötven év múlva. Hülyeség, gondoltam, nyilván egy zenés fesztiválbeszámoló, semmi több, sok zene, talán azt is megmutatják, hogy szakadt amerikai fiatalok hogyan őrjöngenek, isznak, drogoznak, ennyi. Nekem megvolt már az Ezek a fiatalok, Koncz, Szörényi, Zorán, Dusán, mennyire jó volt, még sztorija is volt, kétszer néztük meg szerelmemmel, annyira tetszett. Ugyan mitől lenne a Woodstock fontos akár tíz év múlva is?! – de nem baj, jó zenék – Jimmy Hendrix, Joan Baez, Janis Joplin, Santana, Canned Heat, Joe Cocker, már megéri –, menjünk.

Ódor János Gábor: Gagarin dalra fakad
„Régi nóta” – Tematikus próza-összeállítás

Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.

Az őrnagyi egyenruhában feszítő vendég egy pillanatra megmerevedett, szemét lehunyta. Eszébe jutott a szép klusinói táj, a gyerekkora, a háború utáni boldog újrakezdés. Világosan felidéződött benne Nádja, akivel kacagva kergetőztek a házak mögötti végtelen mezőkön. A dal második strófájába már Gagarin is bekapcsolódott. Először hümmögött, aztán egyre hangosabban énekelt Nádja-Iluskával.

– Ágat róla senki se vágott, / Nem is tépett róla virágot, / Dúli,dúli virágot,

Dúli, dúli virágot. // Nyírfa ága hej, kifaragva, / Abból lesz a jó balalajka, / Dúli, dúl balalajka, / Dúli, dúl balalajka.

Gagarin kinyitotta szemét, észrevett egy Matrjoska baba alakú felhőt és hosszú idő után először mosolygott önfeledten.

Ecsédi Orsolya: Futam

Ecsédi Orsolya: Dobszerda

Ecsédi Orsolya: Mintha

Győri László: Elmegyek meghalni

Győri László: Ólomsúlyok

ITT OLVASHATÓ