Szerző: ÉS
2019.06.21.
Váncsa István: Házi feladat
Sajnálom, ez tiszta hülyeség (Sorry, this is a complete nonsense), írja Orbán abban a levélben, amelyben az Európai Néppárt által felállított vizsgálóbizottság kérdéseire válaszol. A bizottság, amely a sajtóban három bölcsek néven vált ismertté, a Fidesztől, illetve annak vezetőjétől egy tizenhárom plusz egy pontos tesztlap kitöltését várta. A dolgozat elkészült, a neten teljes egészében föllelhető.
Nem érdektelen olvasmány.
A konkrét kérdés, amelyre ez a frappáns válasz született, az a bizonyos plusz egy pont, amely valójában nem is kérdés, hanem megállapítás. „Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a [magyarországi] párt- és állami épületekről az európai jelképek szembeszökő módon hiányoznak, ez pedig arra utal, hogy a Fidesz, ellentétben az EPP más tagpártjaival, nem vallja magát európainak. Viszont az Európai Néppárt alapja éppen az európaiság.” Erre írja a magyarok vezetője, hogy tiszta hülyeség, és valószínű, hogy szerinte ez a válasz egzakt és tárgyszerű. Ezt abból gondoljuk, hogy egy ponttal följebb, tehát a 13. kérdésre adott válaszában arra buzdítja a három bölcseket, hogy „az értelmes párbeszéd megkönnyítése érdekében ne használjanak olyan homályos és meghatározatlan fogalmakat, mint »az értékek szelleme« vagy »átfogó kontextus« azokban az esetekben, amikor objektív, jogi érveik nincsenek."
Varga Károly: Garai László
(1935–2019)
Majtényi László: Autonómiaküzdelem vagy megalkuvás
– avagy az alapjogvédelem és az ombudsman titkos élete
Kovács Zoltán: 1 romlás
Lévai Júlia: Ünnep
Kozák Márton: A bajok eredete
Az ismert vicc szerint Vlagyimir, a moszkvai varrógépgyár dolgozója fejét vakarva panaszkodik szomszédjának: nem értem, akárhogy rakom össze a gyárból kilopott alkatrészeket, mindig Kalasnyikov lesz belőle. A tréfa ma mifelénk úgy hangozhatna, hogy Jenő, a budapesti értelmiségi legyint, és fejét fogva panaszkodik: hiába próbáljuk összerakni a máshol bevált alkatrészeket, nálunk sosem joguralom és hatalommegosztáson nyugvó polgári demokrácia, hanem autokrácia lesz belőle. Az az állítás már megfogalmazódott, hogy nincs mit tenni, ez ilyen elátkozott hely. Az a kérdés még nem, hogy vajon jól lett-e összerakva a szerkezet.
Krzysztof Pomian: Az európai identitás: mint történelmi tény és mint politikai probléma
A jelenleg nyolcvanöt esztendős szerző történész, filozófus, esszéista; a varsói egyetemen tanult, itt is doktorált és habilitált; miután 1968-ban ellenzéki állásfoglalásai miatt elveszti egyetemi állását, a hetvenes évek elején Franciaországba emigrál. Ettől fogva, egészen nyugdíjba vonulásáig, a Centre National de la Recherche Scientifique kötelékében több egyetem és tudományos intézmény tanára vagy munkatársa, számos tudományos folyóirat tanácsadója vagy szerkesztője. Művei legalább tíz nyelven olvashatók. Itt következő esszéje, amelyet enyhe rövidítéssel közlünk, a Le Débat című párizsi folyóirat 2019/2. számában jelent meg. A szerző hozzájárult írásának magyar nyelven való közreadásához. – A ford.
Tóth-Czifra András: Egy valószínűtlen felszabadulás
A rendszerszintűvé emelt korrupció, a jogsértések, az ezeket sokáig csendben tűrő, majd egyre kritikusabb szövetséges vezetők, a tömeges elvándorlás és a növekvő orosz befolyás együtteséről mostanában könnyű Magyarországra asszociálni. Pedig van olyan ország régiónkban, ahol a magyarországinál is rosszabb helyzet alakult ki az elmúlt években. Moldova példája egyrészt arra int minket, hogy minden lehet a mostaninál is sokkal kedvezőtlenebb, másrészt pedig arra, hogy a változás mindig lehetséges, de mindig hosszú és kitartó munkát, olykor kényelmetlen kompromisszumokat igényel.
Karsai László: Jeszenszky és a holokauszt
Győri Lóránt: A magyar tudomány „reszovjetizációja”
Sok helyen és sokféleképpen esett már szó arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának és intézményrendszerének a kormányzati átalakítása mögött milyen politikai és gazdasági okok álltak – az a meggyőződés, hogy a tudományt szorosabb ideológiai gyeplőre kell fogni, a klientúrának pedig szüksége van az uniós tudományos forrásokra. Ugyancsak gyakran hallhattunk az elfogadott törvényjavaslat elemeiről és a tudományos kritikákról, intézményes ellenállásról. Az Élet és Irodalomban legutóbb Kenesei István írt az „átszervezésről”, a kutatói szabadság kilátásairól (Szabadság, tudomány, akadémia, ÉS, 2019/23., június 7.). Ezzel együtt is érdemes áttekinteni a rendszerszintű változások némely tudománytörténeti és tudományelméleti aspektusát. Az Akadémia kutatóintézeteitől való megfosztása, vagyonának ingyenes használatba vétele, a tudományos autonómiát felváltó miniszterelnöki kézi vezérlés és politikai befolyás intézményesítése révén ugyanis a tudományos hatékonyság, innováció és nemzetközi versenyképesség objektív feltételei sérülnek, holott gyakran ezekre hivatkoznak mint az átalakítás indokára.
Kozák Márton: A bajok eredete
Az ismert vicc szerint Vlagyimir, a moszkvai varrógépgyár dolgozója fejét vakarva panaszkodik szomszédjának: nem értem, akárhogy rakom össze a gyárból kilopott alkatrészeket, mindig Kalasnyikov lesz belőle. A tréfa ma mifelénk úgy hangozhatna, hogy Jenő, a budapesti értelmiségi legyint, és fejét fogva panaszkodik: hiába próbáljuk összerakni a máshol bevált alkatrészeket, nálunk sosem joguralom és hatalommegosztáson nyugvó polgári demokrácia, hanem autokrácia lesz belőle. Az az állítás már megfogalmazódott, hogy nincs mit tenni, ez ilyen elátkozott hely. Az a kérdés még nem, hogy vajon jól lett-e összerakva a szerkezet.
Krzysztof Pomian: Az európai identitás: mint történelmi tény és mint politikai probléma
A jelenleg nyolcvanöt esztendős szerző történész, filozófus, esszéista; a varsói egyetemen tanult, itt is doktorált és habilitált; miután 1968-ban ellenzéki állásfoglalásai miatt elveszti egyetemi állását, a hetvenes évek elején Franciaországba emigrál. Ettől fogva, egészen nyugdíjba vonulásáig, a Centre National de la Recherche Scientifique kötelékében több egyetem és tudományos intézmény tanára vagy munkatársa, számos tudományos folyóirat tanácsadója vagy szerkesztője. Művei legalább tíz nyelven olvashatók. Itt következő esszéje, amelyet enyhe rövidítéssel közlünk, a Le Débat című párizsi folyóirat 2019/2. számában jelent meg. A szerző hozzájárult írásának magyar nyelven való közreadásához. – A ford.
Tóth-Czifra András: Egy valószínűtlen felszabadulás
A rendszerszintűvé emelt korrupció, a jogsértések, az ezeket sokáig csendben tűrő, majd egyre kritikusabb szövetséges vezetők, a tömeges elvándorlás és a növekvő orosz befolyás együtteséről mostanában könnyű Magyarországra asszociálni. Pedig van olyan ország régiónkban, ahol a magyarországinál is rosszabb helyzet alakult ki az elmúlt években. Moldova példája egyrészt arra int minket, hogy minden lehet a mostaninál is sokkal kedvezőtlenebb, másrészt pedig arra, hogy a változás mindig lehetséges, de mindig hosszú és kitartó munkát, olykor kényelmetlen kompromisszumokat igényel.
Karsai László: Jeszenszky és a holokauszt
Győri Lóránt: A magyar tudomány „reszovjetizációja”
Sok helyen és sokféleképpen esett már szó arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának és intézményrendszerének a kormányzati átalakítása mögött milyen politikai és gazdasági okok álltak – az a meggyőződés, hogy a tudományt szorosabb ideológiai gyeplőre kell fogni, a klientúrának pedig szüksége van az uniós tudományos forrásokra. Ugyancsak gyakran hallhattunk az elfogadott törvényjavaslat elemeiről és a tudományos kritikákról, intézményes ellenállásról. Az Élet és Irodalomban legutóbb Kenesei István írt az „átszervezésről”, a kutatói szabadság kilátásairól (Szabadság, tudomány, akadémia, ÉS, 2019/23., június 7.). Ezzel együtt is érdemes áttekinteni a rendszerszintű változások némely tudománytörténeti és tudományelméleti aspektusát. Az Akadémia kutatóintézeteitől való megfosztása, vagyonának ingyenes használatba vétele, a tudományos autonómiát felváltó miniszterelnöki kézi vezérlés és politikai befolyás intézményesítése révén ugyanis a tudományos hatékonyság, innováció és nemzetközi versenyképesség objektív feltételei sérülnek, holott gyakran ezekre hivatkoznak mint az átalakítás indokára.
V I S S Z H A N G
Kürti László: Szóömlés, szennyömlés
Bándy Sándor: Beleitta
Pécsi-Pollner Katalin: Olvasói levél
P Á R A T L A N
aha: TUDJA?
Lantai András: BÖLCSEK
Falus András: BÁLINT IGAZA
(Simonovits András): SZOCHO
msz: PERSZE!
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.