EGY MINDENES FELJEGYZÉSEI (51. RÉSZ)

MAGYAR HANG
Szerző: HEGYI ZOLTÁN
2019.06.30.

Miután magam is érintetté váltam, természetesen bevonzottam a témát. Jönnek sorra szembe a horrortörténetek a biztosítókról. Egy a közös bennük. Hogy ezek ugyanolyan szemetek, mint a bankok. A szemetek helyett az adatközlők más szót használnak. Egy, a politikában meghonosodott és konkrét időpontot, dátumot is jelölőt. A vehemensebbek elékapcsolják azt is, hogy vér. A sztorik bár különbözők, kivétel nélkül arról szólnak, hogy az úgynevezett biztosító, ami az égvilágon semmit nem biztosít a saját extraprofitján kívül, beszedi a pénzt, esetleges késés esetén behisztizik, majd ha beüt a ménkű, egyszerűen nem fizet. Vagy csak töredéket, nagy nehezen. Esetleg. Tehát hazudik. Tehát csal, tehát lop. És megteheti. Törvényen felüli és kívüli, akár tejtestvére, az intézményesült uzsorás.

Ami persze azt is jelenti, hogy a törvény semmit sem ér, a jog dettó, a jogállam álom csupán. Elnyomók vannak, és elnyomottak, és passz, a többi maszlag. Így aztán az elbeszélők egyöntetűen két verziót látnának szívesen a forgatókönyv zárójelenetében. Első, a markánsabb. Berontani, szétverni, felperzselni, elzavarni stadiont építeni, a tönkretett családokat kártalanítani. Második, a szelídebb. Szerződéseket felbontani, újakat nem kötni, kiéheztetni, bedönteni. Mert feleslegesek. A megmaradt nem csekély összeget gyerekre, ételre, utazásra, rászorulókra költeni, vérmérséklet szerint. Az üvegpalotákban komfortos hajléktalanszállókat berendezni. A hiénákat féken tartani persze az állam feladata lenne, nevezze bár magát jólétinek, szociálisnak, gondoskodónak, liberálisnak vagy illiberálisnak. Addig, amíg ennek betöltésére teljességgel alkalmatlannak bizonyul, fenékkel szavazni. És van egy harmadik is, amit a Nagy Stúdiók vállveregetve fogadnak: tovább bégetni...

ITT OLVASHATÓ