Szerző: NAGY JÓZSEF
2019.06.03.
Ön valaha Orbán Viktor atyai jóbarátja volt, igazán fontos embernek számított a Fideszben.
1970-ben alapító igazgatója voltam a közgazdászhallgatók Rajk Szakkollégiumának, aminek mintájára jött létre a nyolcvanas évek közepén a jogászok Bibó kollégiuma. Viktorral 1985. óta ismerjük egymást, számos ellenzéki programot szerveztünk közösen, sok sört megittunk együtt, ültünk egymás mellett megbeszéléseken és tábortüzeknél. Szimbolikusan ott voltam a Fidesz megalakulásánál is, bár a korhatár miatt tag nem lehettem.
A Fidesz alapítói között többségben voltak a rajkosok, de hamar a bibósok kerekedtek felül. Miért?
Ennek két fő okát látom. Egyrészt a közgazdászok elengedték a politikát, ugyanis remek lehetőségek nyíltak előttük a piacon, éltek is vele, kivételesen magasra jutott ez a generáció. Másrészt az első szabad választás után, a parlamentben egész más lett a politizálás, mint előtte: más ám ellenzéki rendezvényeken világos célokért, demokráciáért és piacgazdaságért küzdeni, mint pártpolitikai csatározásokban dagonyázni.
Ön a dagonyában is kitartott a Fidesz mellett.
Olyannyira, hogy a ’94-es országgyűlési választás előtt én fogtam össze a párt gazdasági programkészítését. A szöveg nagy részét effektíve én írtam, akkor még kézzel. Urbán László vitte akkoriban a Fidesz gazdaságpolitikáját, de neki Amerikában akadt dolga, s a hajrában átvettem a koordinálást. Szóval fontos nem voltam a Fidesz életében, de a szerepem tán nem jelentéktelen.
Az önhöz hasonlóan nem jelentéktelen kortársai úgy 2012-re eltűntek a Fideszből, és sorra Orbán kritikusai lettek. Csupa tudós „öreg”, ön, Bod Péter Ákos, Csaba László, Hámori József, Járai Zsigmond, Jeszenszky Géza, Pálinkás József, akik korábban szakpolitikai kérdésekben terelgették, támogatták, hitelesítették Orbán Viktort. Mi a magyarázata s mi a következménye az eltávolodásoknak?
Mindenkinek megvan a maga egyedi története, a közös az, hogy
nem mi fordultunk el a Fidesztől, a mi nézetrendszerük többé-kevésbé stabil, hanem a Fidesz tőlünk.
Mióta Viktor átszabta a kormányzás menetét, stratégiáját, az új irány nem igényli a tudós embertípust. Már az első Orbán-kormány idején megindult a lemorzsolódásunk, ugyanis nehezen viseltük, hogy egyre inkább impulzusszerűen születtek a döntések. Ha egy akadémiai embernek, oktatónak, kutatónak föltesznek egy kérdést, akkor „igen, de” típusú válasz várható, értsd, alaposan mérlegeljük a következményeket. Erre az új politika nem ér rá. A jelenlegi kormánynak víziója van, klasszikus értelemben vett, a célokat és eszközöket összerendező stratégiája nincs. Elmarad a folyamatos szakpolitikai mérlegelés. Az, hogy a döntések politikailag meghatározottak, nem meglepő, de létezik arany középút a politika által igényelt gyorsaság és a szakértői gondolkodásból következő megfontoltság között. Ésszerűen működő államokban fönntartanak stratégiával foglalkozó, pártpolitikai értelemben semleges tanácsadó testületeket, de Magyarország ma nem ilyen hely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.