Szerző: KÓSA ANDRÁS
2019.06.08.
A kormány hiába ellenkezik, ki lehet kényszeríteni a fővárosiak akaratát – véli Kálmán Olga, a DK által támogatott főpolgármester-jelölt.
Tegyük fel, hogy egy politikus elhatározza, hogy elindul főpolgármesteri posztért folyó választáson, bemegy önhöz egy tévéműsorba, majd kiderül, hogy a programja nagyjából abból áll, hogy „Adjuk vissza Budapestet a budapestieknek!”. Kálmán Olga műsorvezetőként élve felboncolná, hogy ennyivel nem lehet komolyan elindulni.
Ha a legutóbbi tévés szereplésemre gondol, akkor azt mondhatom, hogy Kálmán Olga műsorvezetőként ebben a helyzetben megvárná, hogy az illető elmondhassa a többi programpontját is. Mert négy alapvetése van a programomnak, így kezdtem a stúdióban is a mondatot, de sajnos nem fejezhettem be. Gondolja bárki, hogy gőzöm sincs róla, hogy mit szeretnék tenni ezzel a várossal főpolgármesterként? Az „Adjuk vissza Budapestet a budapestieknek!” azt jelenti, hogy ez a város hiába fizet rengeteg pénzt a központi költségvetésbe, semmi beleszólása abba, hogy ezt hogy költik el, nem dönthet a saját sorsáról, semmi beleszólása a saját oktatási rendszerébe, egészségügyébe. Ki kell kényszeríteni, hogy a pénzek visszaosztása sokkal arányosabb legyen. A másik alapvetés, hogy vigyázni kell az emberekre. Nem csak a legelesettebbekre, a hajléktalanokra, hanem azokra az idősekre, akik már egyedül élnek, de nem tudnak magukról gondoskodni. Vigyázni az óvodásokra, bölcsődésekre, legyen mindenkinek megfelelő férőhely. Biztosítani a közlekedést az ingázóknak, lakhatást az itt élőknek.
Ezek szépen hangzó általánosságok…
Nem, ezek nem általánosságok, ezek nagyon konkrét, fontos javaslatok, amelyek mögött számok, és tervek szerepelnek a programban. Ilyen a harmadik alapvetésem is, hogy Budapest egyszerűen fuldoklik a levegő és az utca piszkában. A legtöbb beruházás valamilyen zöld felület kárára történt, történik, ennek véget kell vetni. Ez elég konkrét nem? Ezzel azt is akarom mondani, hogy a programom egy jelentős része nem pénzköltésről, hanem más szemlélet meghonosításáról szól. Miért kell ebben a városban egy édesanyának – ezt magam is átéltem – sprintelnie a babakocsival, ha nem akarja, hogy a hetes busz rászórja rá a latyakot, vagy elérjen valamilyen tenyérnyi parkot? Hogy van az, hogy ennyi allergiás van ebben a városban? A negyedik programpont pedig egyszerűen annyi, hogy nem kell lopni.
Ezt kire érti, Tarlós Istvánra?
Nem, hanem arra, hogy a budapesti nagyberuházásokat milyen pályázati rendszerben, kik végeznek el. Ezt mindenki által látható módon kell a jövőben elvégezni. Az említett ügyek nagy része nem főpolgármesteri, hanem kormányzati-, parlamenti hatáskör. Akkor hogy akarja megcsinálni őket? A főpolgármestert megválasztó budapestieket nem lehet semmibe venni. Én nagyon remélem, hogy a város megmutatta, hogy egyrészt valóban új szereplőket akarnak a politikába, másrészt már többször megmutatta, hogy ki tudja kényszeríteni az akaratát, elég csak az internetadó elleni tiltakozásra gondolni. A budapestiek többsége kényszeríti majd ki ezt a kormányból, mert ha mindig csak hallgatunk, semmi nem fog történni. De egyébként innen a Széll Kálmán térre megyek majd támogató aláírásokat gyűjteni, ezek az alkalmak, a következő hetek arra is kiválóak lesznek, hogy rengeteg emberrel beszélgessek és meghallgassam, hogy ők milyen problémákat látnak és milyen megoldási javaslataik vannak. Lehet, hogy egy csomó dologban jobb ötletük van, mint nekem, amit meg fogok fontolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.