AZ INGA VISSZALENDÜLT – DE HOVA?

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2019.06.01.

A nyugati sajtó szalagcímei, valamint Steve Bannon és Orbán Viktor vágyai ellenére a szélsőjobboldali áttörés elmaradt az európai parlamenti választások legújabb fordulóján, mely ráadásul évtizedes távlatban is rekordmennyiségű uniós polgárt mozgatott meg. Bár súlyukat növelték, a várhatóan júniusban felálló új EP-ben is csak a mandátumok negyedére számíthatnak a szélsőjobboldali erők – ráadásul még ez a pozíció is gyengülni fog abban a pillanatban, hogy Nagy-Britannia, és vele együtt Nigel Farage Brexit Pártja kilép az unióból.

Persze mindez alacsony küszöb a boldogsághoz.

Akik az épp aktuális jelen bűvöletén felülemelkedve, ellentmondásain és dinamizmusán keresztül figyeljük a politika folyamatait, már évekkel ezelőtt érezhettük, hogy előbb-utóbb itt fogunk kikötni, hogy az inga szükségszerűen vissza fog lendülni. Ezért is mondjuk évek óta, hogy nem mindegy, hogy pontosan hová is fog visszalendülni, mi lesz az a politikai pozíció, amely az európai szélsőjobboldal antitéziseként lendítheti tovább az európai történelmet.

A május 23. és 26. között lezajlott forduló után már tudjuk, hogy a „radikális közép”, az újra-brandelt liberalizmus lesz ez az antitézis. Ahogy Kiss Viktor is írta a napokban, a kilencvenes-kétezres évek liberalizmusának válsága hívta életre a 2010-es évek populista hullámát, amely a pozícióiban megrendült európai közép- és munkásosztályoknak ígérte a kedvezményezettek körén belül maradást, a pozíciók visszaszerzését, stabilizálását...

ITT OLVASHATÓ