AZ EMBER, HA NŐ...

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2019.06.01.

Miközben sok nő ismerősöm nem találja a helyét, küzd a család-karrier, a vezetői lét, gyerekvállalás pro és kontra, a családi élet menedzselésével, a gyes-, vagy éppen már az üres fészek utáni lét nehézségeivel, olyan történetekkel találkozom egyre sűrűbben, amelyek megijesztenek, de minimum elgondolkodtatnak.

Az agresszió formái

Csak az elmúlt napokból néhány:

- az alsó tagozatos kislányok nagyon agresszívak, változatos formákban bántják egymást, illetve már náluk is hivatkozási alap, hogy ki hány kiló, ki nem akar többet hízni, ki az, aki inkább nem eszik többet, mert nem akar több kiló lenni, mint az a bizonyos valaki;

- a tanító néni nem tudja kezelni a lányok közti versengést, harcokat, próbál egyeztetni a szülőkkel, de közülük sokat el sem ér, nem érdekli őket a dolog, oldja meg a pedagógus, egyébként is, már a harmadik tanító tanítja harmadik éve őket;

- először mennyire örültek neki, hogy végre nőt neveztek ki a munkahelyén a megürült vezetői posztra, de aztán a kolléganő olyan személyiségváltozáson ment át, hogy alig hittek a szemüknek: férfiasabb, keményebb, könyörtelenebb lett minden korábbi vezetőnél, de még a játszmázást is ’bevezette’, felfelé nyalt, lefelé taposott;

- volt még egy ’metoo’-s sztori, de az olyan szomorú, hogy inkább kihagynám most, maradjunk annyiban, az a tipikus áldozathibáztatós téma.

Meggyőződésem, hogy sokkal jobb lenne a világ, ha nagyobb szerepet kapnának benne a nők.

Meggyőződésem, hogy teljesen mindegy, férfi vagy nő valaki, a lényeg, hogy normális, érzékeny, becsületes ember legyen és emberséges, megértő módon viszonyuljon másokhoz...

ITT OLVASHATÓ