APATIGRIS – A POLGÁRMESTERNEK KÉSZÜLŐ PIKÓ KOLLÉGA BÚCSÚZIK A KLUBTÓL

168 ÓRA
Szerző: BUJÁK ATTILA
2019.06.28.

Nem akart úgy tengerre szállni, hogy a hajó tatjához csomózva lóg a mentőcsónak. A segítők, a civilek, a jelölők pedig úgy tartják, ez a szokottnál keményebb menet lesz. Kocsis Máté klienseitől elragadni Józsefvárost akkor is embert próbáló feladat lesz, ha a kerületben sok az aktív Klubrádió-hallgató. Pikó kolléga visszavonul a médiától. Nyolcadik kerületi független polgármesterjelöltként sajtóetikai vétséget látna abban, ha hetente kétszer megszólalna a rádióban. Persze a dolog nem könnyű. Hajnalonként negyed négykor felébred, hogy beérjen műsorkezdésre. De már nem oda kell sietnie. Pikót a Momentum kérte fel a jelöltségre, bár igazi népi bázisa a kerület civil támogatóinak csapata. Ötvenöt évesen ez több mint életmódváltás. Kísérlet arra, hogy működik-e mindaz, amit évtizedekig hirdetett. Pikó András portréja.

Az első jelentkezők januárban bukkantak fel a telefonja memóriájában. Előbb a szocik álltak sorba. Az akkor csak egy telefon volt. Pikó, aki számított is rá, megküldte feltételeit. Polgármesterként nem ül be frakcióba, kampányát önállóan tervezi és viszi, nem adja ki gebinbe egy pártnak. A testület nyilvánosságában a maximumra fog törekedni. Nem tetszhetett a civil hevület az MSZP-nek. Április elejéig nem történt semmi, másfelé kereskedtek a pártok is. Kollégánk le is tett a dologról. Az utolsó utáni pillanatban, április 4-én érkezett Donáth Anna telefonja: a VIII. kerületben a polgármester-jelölés jogát a Momentum kapta meg, és Pikót kívánják fölkérni.

Hogy akar-e politizálni valaki, ötezer méterről látszik. Kampánycsapatban vesz részt, nyüzsög, egyéni ötletei vannak. Kerülgetik jobbról, tesztelik balról, míg végül kijelenti:

– Úgy gondolom, hogy meg tudom nyerni.

Pikó András a kulcsmondatot olyan magától értetődő természetességgel mondja ki, hogy eszünkbe sincs kétségbe vonni, komolyan gondolja. Ami egy kicsit alkat dolga is. Van, aki ilyen romlatlan önbizalommal vág bele minden felvállalt dologba. Mondhatták a rádiós kollégák, Andris, vigyázz, kicsinálnak, kardélre hánynak, a családot is megbolygatják. Pikó kolléga nem az az önbizalom-hiányos fajta, aki a lehetséges veszteséget méricskéli. Amúgy pedig kell ehhez stimuláció, a bokszoló győzeleméhsége, amikor az ember nem azt nézi, mi az ellenfél erőssége.

De a Klubot, a rádiót – hiába független jelölt Pikó – ízlése szerint mégis ott kellett hagynia. Hiába biztatták a munkahelyi vezetők, ha úgy alakul, erre visszatérünk. András életében először állástalan. Mikor a köztévénél ütközött először a Fidesz sajtókorifeusaival (1999, Szabadság tér), csak a kollégáit távolították el. Neki mint szerkesztőnek munka nélkül, de fizetésért kellett dekkolnia. Csapatából rúgták ki Kálmán Olgát, Simon Andrást, az új nemzedék szépreményű tagjait. Karácsonyi ajándékként közölte az asszonnyal, lemond a végkielégítésről, viszont szabad. (Itt szúrjuk közbe: 2000–2001-ben András a 168 Óránál is dolgozott.)

A Mátyás téren, egy cukrászda teraszán beszélgetünk, mert tizenkilenc év után először nem akar a Bokor utcában megjelenni. Süt a nap, előkánikula van, a szomszéd asztaltól áthajolnak hozzánk tüzet kérni, nem is sejtik, jövendő polgármesterük ülhet itt. Pikó viszont meg van győződve róla...

ITT OLVASHATÓ