Szerző: PCBLOG
2019.06.27.
Kelet-Közép-Európa független országai százegy éve, az első világháború végével építették ki diplomáciai kapcsolataikat az Egyesült Államokkal, három visegrádi ország, Magyarország, Lengyelország és Csehország pedig húsz éve csatlakozott a NATO-hoz. Csizmazia Gábor Amerika-szakértő szerint a Trump-adminisztráció külpolitikájában kettős helyet foglal el a régió: egyfelől előtérbe kerültek a liberális nemzetközi rendet és az azt alátámasztó amerikai vezető szerepet megkérdőjelező nagyhatalmak geopolitikai kihívásai, melyek jelentős része a „peremterületeken”, vagyis a nyugati intézményrendszerek földrajzi szélein jelentkeznek. Többek között ez képezte a Trump-adminisztráció hivatalos Európa-politikáját meghatározó Wess A. Mitchell volt helyettes államtitkár korábbi szakpolitikai nézeteinek egyik meghatározó gondolatát is, melyet a „Nyugtalan határvidék” (The Unquiet Frontier) c. könyvben fejtett ki. „Eszerint az Egyesült Államok fő geopolitikai kihívói (elsősorban a Kínai Népköztársaság és az Oroszországi Föderáció) ebben a térségekben tudják tesztelni az amerikai érdeklődés és elkötelezettség mértékét, illetve végső soron Washington hatalmának határait” – mondta Csizmazia. Másfelől viszont továbbra sem ez a régió áll Washington figyelmének a középpontjában. „Az említett peremterületi versenyben hangsúlyosabb szerepet kap Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet, különösen az e térségek világviszonylatban vett nagyobb gazdasági és politikai súlyának, valamint az itt lévő kisebb erők amerikai biztonságra gyakorolt közvetlenebb hatásainak fényében” – fogalmazott az NKE tanársegédje, aki a feszült amerikai-iráni viszonyt, valamint az aggályos észak-koreai atom- és rakétaprogramot említette példaként.
A szóban forgó kettősség ellenére a szakértő szerint egyértelműen kijelenthető, hogy az USA visszatért Kelet-Közép-Európába, aminek valóban Michael Pompeo látogatása volt az egyik leglátványosabb, bár korántsem az első és legfontosabb jele. „Ha nem számítjuk az Európában tartott 2017-es nagyobb nemzetközi találkozókat (például a NATO és a G7-es csúcsokat), Trump elnök első transzatlanti útja is a térségbe, Varsóba vezetett, 2017-2018 során pedig Washingtonban fogadta többek között Lengyelország, Románia és a balti országok államfőit” – hangsúlyozta Csizmazia, aki szerint Pompeo külügyminiszter látogatása inkább csak megerősített nyilvános gesztus, aminek hátteréről (vagyis az élénkülő amerikai figyelemről) több korábbi magas szintű találkozó és beszélgetés tanúskodott. Ez többek között amiatt is fontos volt, mert Trump elnök a második világháború utáni példátlan precedenst teremtett az euroatlanti szövetség gyengítésére: az Európai Uniót nem egyszer az USA ellenségének titulálta, és többször is nagyrabecsülését fejezte ki a radikális euroszkeptikus Nigel Farage iránt. Miközben az USA kelet-közép-európai politikáját nem lehet elválasztani általános Európa-politikától, illetve globális stratégiától, Mike Pompeo februári régiós körútja arról tanúskodott, hogy az amerikai adminisztráció fókuszában az egyre növekvő orosz–kínai geopolitikai befolyás áll. Éppen ezért például az orosz „kémbank” ügye, a Huawei és az ukrán–magyar konfliktus továbbra is jelen lehetnek a magyar-amerikai kétoldalú kapcsolatokban. A kérdés elsősorban az, hogy a jövőben Amerika hatást tud-e gyakorolni az Orbán-kormányra a számára fontos kérdésekben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.