Szerző: SZENTGYÖRGYI RITA
2019.06.22.
HVG: Anna Karenina-, Bovaryné-léptékű szerelmes regényként vált a világirodalom részévé A feleségem története. Milyen karakternek látja Lizzyt, a hajóskapitány feleségét?
Léa Seydoux: A szerepre készülve elolvastam Füst Milán regényét. A látszólag egyszerű történetben számomra az volt a csodálatos, ahogy a szerelmi szenvedélytől megszállott férfi szemszögéből megismerjük a felesége, Lizzy rejtélyes karakterét. A nőt a férfi vágyainak, féltékenységének tükrében, az ő belső nézőpontjából látjuk. Nem lehet tudni, hogy Lizzy megcsalja-e a férjét vagy sem, szerelmes-e belé vagy sem. Alakját a megválaszolatlan kérdések misztériuma lengi körül.
Enyedi Ildikó tartja magát az eredeti szöveghez, nem értelmezi, hanem érzékelteti, hogy kapcsolatuk mennyire bonyolult. Nem moralizál, nem von határokat jó és rossz, valóság és képzelet között. Látásmódjában a nézők belevetíthetik magukat az érzelmek labirintusába, személyes élményként élhetik meg a filmvásznon látottakat. Felszabadító élmény olyan filmben szerepelni, amely az érzelmi mélységekre helyezi a hangsúlyt, és nem csak a történetmesélés a célja. Egyre ritkább a moziban a belső történések, az érzelmek feltárásának az igényessége. A kiszámított hatások, a dialógusok dinamikája viszi el a filmeket a szórakoztatás irányába, és ennek esnek áldozatul a lelki tartalmak.
L. S.: A regény időtlen, kortalan, univerzális kérdéseket feszeget a birtoklási vágyról, a féltékenységről, a sebezhetőségről, az emberi természet sokféle minőségéről. Életünk szavakban kifejezhetetlen rétegeit érinti, a férfi-nő kapcsolatot, az élet értelmét vagy értelmetlenségét. A filmezésben a megfoghatatlan tartalmak, a hangulat és az érzelemingadozások, a megválaszolatlan kérdések érdekelnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.