Szerző: NAGY BOLDIZSÁR
2019.06.28.
A nemzeti önismeret és az emlékezetpolitika nem teheti meg, hogy nem merít vigaszt egykori kiállásunkból az Erdélyből érkezettek, majd a délszláv háború üldözöttei mellett, s még kevésbé engedheti meg magának, hogy szemet huny afelett, amiről tudhat, s ami elfogadhatatlan, elviselhetetlen. Nem tehetünk úgy, mint a weimariak Buchenwald alatt. A kormány tisztviselői embereket szándékosan éheztetnek, beleértve egy cukorbeteg hatvan fölötti házaspárt, semmilyen bűncselekményt el nem követett menedékkérőket határidő nélkül megfosztanak a szabadságuktól, a menekülteket segítőket megbélyegzik és fenyegetik. Cinkos, aki néma, cinkos, aki elfogadja, hogy az embertelenség intézményesült. Miképp jutott ide Magyarország? Lássuk!
1989–1996: a fénykor
Nem aranykor, sok árnyék volt abban is, de a jelenből nézve mégiscsak a magyar menekültügy fénykora, mert érdemben több tízezer menekültnek segített a magyar társadalom. Volt miért. Az 1988 júliusában a biharkeresztesi határőrs területén elfogott, Erdélyből menekülők két társát még a román oldalon agyonlőtték. A testvéri Románia kíméletlen, kisebbséggyűlölő diktatúra volt. Az Erdélyből, Romániából érkezettek négyötöde volt magyar, egyötöde román és szász. Legtöbbjüknek nem kellett menekültügyi eljárásban bizonyítania félelmét az esetleges visszaküldését követő üldöztetéstől, ehelyett egyszerű idegenrendészeti eljárásban tartózkodási vagy letelepedési engedélyt kaptak, s megnyílt előttük a munkaerőpiac is. A tanácsok nagyvonalúan támogatták lakáshoz vagy telekhez jutásukat. Kedvükért csatlakozott az állam a genfi egyezményhez, mert így jogi alapot teremtett a visszaküldést kötelezővé tevő – titkos – kétoldalú megállapodás felrúgásához. Az egyházak és mind a hivatalos, mind a pártállam ellenzékéhez tartozó civil szervezetek odaadóan segítették a hivatalosan sokáig „hosszabb ideig Magyarországon tartózkodó külföldiek”-nek nevezett menekülteket.
Míg az Erdélyből menekültek számíthattak az etnikai összetartozás mozgósító erejére – különösen, hogy a szocializmus internacionalizmusa után ez az elfojtott nacionalizmus legitim terepe lett –, a délszláv háború elől vagy következtében menekülőkre ez csak részben volt igaz. Az 1991–92 között elsősorban Horvátországban dúló, majd az 1992-ben kezdődött boszniai háborúval folytatódó véres felbomlás részben a vajdasági magyarok meneküléséhez vezetett – különösen a katonaköteles férfiak körében –, de 1992‑ben már sok ezer bosnyák menekült érkezett, főleg azután, hogy Nyugat-Európa újra bevezette a vízumkényszert. Hozzánk továbbra is vízummentesen beléphettek a népirtás elől menekülők.
A gazdaság a rendszerváltás utáni években pocsékul teljesített, mégis jutott fedezet a menekültek tisztességes ellátására, majd a több ezer fő befogadására képes debreceni befogadóállomás kiépítésére. A menekültügyi rendszer „civilesedett”, a belügyi, rendőrségi hátterű alkalmazottakhoz egyre több szociális munkás, bölcsész, jogász társult...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.