A LETARTÓZTATÁS INDISZKRÉT BAJA

MÉRCE
Szerző: ZÁDORI ZSOLT
2019.06.09.

A tisztességes büntetőeljárásban a fegyverek egyenlőek vád és védelem között. A védőjével való kapcsolatban nem akadályozzák a gyanúsítottat, valamint csak legvégső esetben és a legszükségesebb ideig van letartóztatva. Egy éves a letartóztatás és védőkirendelés új gyakorlata, és bár a rendőri-ügyészi-bírói rutinok ugyan vitathatatlanul változnak, de sokszor csak fogcsikorgatva, és nem is mindenütt. És hát a fogva tartott embert aligha vigasztalja, hogy másnak nagyobb a szerencséje, őt viszont akadályozzák a védekezésben és túl hosszú ideig aszalják a börtönben jogerős ítélet nélkül.

A fogvatartottak közül ma minden hatodik letartóztatott ember, tehát jogerős bírói ítélet nélkül van fogva tartva Magyarországon. Volt ez rosszabb is: tíz éve még minden harmadik, húsz éve még minden második fogvatartott volt „előzetes letartóztatásban”. Nem csak az aránya, de az abszolút száma is csökken a letartóztatásoknak. Tíz éve még kb. 5000 letartóztatottat tartottak egy időben egyszerre fogva, ma ez a szám 2800 alatt van. Bár a bűnelkövetők nagy részét adó 18–40 éves férfiak száma is egyre alacsonyabb, ezzel együtt is kijelenthetjük, hogy a folyamat biztató.

Akkor meg miért ágál a Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta az ellen, hogy túlságosan gyakorta rendelik el a letartóztatást? Egyrészt, mert az is jól látszik, hogy „eddig sem maguktól csökkentek a számok”:

a rendszert ösztökélni kell, különben igazságtalan rutinok, rossz beidegződések döntenének rabságról és szabadságról. Másrészt, még nem tökéletesek a jogszabályok, és különösen nem az a gyakorlat...

ITT OLVASHATÓ