Szerző: MURÁNYI GÁBOR
2019.06.09.
Kezdetben volt a „börtönviseltek konferenciája”. A kezdet: 1981 decembere, mikor is 12 higgadtan dühös ember másfél éven át húzódó, sok tíz órás beszélgetéssorozatba kezdett. 1956 huszonötödik évfordulóján ugyanis a kádári emlékezetpolitika hosszú hallgatás után felmelegítette a bősz ellenforradalmározást. Mivel az akasztófát negyedszázaddal korábban épp csak elkerült ötvenhatosoknak halvány reményük sem lehetett a nyilvánosság előtti vitára, egymással is szembesített, kiegészített emlékeiket a jövő számára rögzítették magnetofonra. Az elhangzottakat aztán – a költségeket saját zsebből összedobva – legépeltették. (Az „őskerekasztalról”, Forradalmi lakásgyűlés címmel, a HVG 2011 októberében írt cikket.)
Ez a mintegy ezeroldalnyi jegyzőkönyv alapozta meg az 1956-os Intézet Oral History Archívumát (OHA), melyet egy múlt hét végi kormányrendelet beolvasztana a neve ellenére történetinek nehezen tekinthető intézetbe. Fennállásának öt éve alatt a Veritas ugyan számos – gyakorta fajsúly nélküli – kiadványt adott közre. Leginkább azonban főigazgatójának, Szakály Sándornak botrányos és valahogy mindig a soron következő Orbán-mondatokat szondázó-előlegező kijelentéseivel, valamint szakmailag is indokolhatatlan iratlenyúlásokkal, például a nemzeti levéltár gyűjtőkörébe tartozó kárpótlási anyagok elcsaklizásával vétette észre magát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.