A HAZALÁTOGATÁS CSAPDÁJA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2019.06.18.

Nyakunkon a nyár és a nyári szabadságok, amit sok határátkelő Magyarországon tölt. Ilyenkor előtör a nosztalgia, jó újra a családdal, barátokkal találkozni, minőségi időt tölteni együtt – és ennek következtében sokakban felmerülhet a hazaköltözés lehetősége. A kérdés csak az, vajon mennyire becsapós egy pár hét nyaralás alapján megítélni egy országot, még ha az az ember szülőhazája is?

A határátkelés egyik alapvetése, hogy nem szabad egy országot egy nyaralás alapján megítélni, hiszen teljesen más pihenni, szórakozni valahol és megint más, ha a hétköznapokat megélni, dolgozni kell ugyanott.

Az ember hajlamos elábrándozni egy-egy jól sikerült pihenés közben, hogy milyen jó lenne mondjuk a spanyol / olasz / francia tengerparton élni és ilyenkor nem könnyű emlékeztetni magunkat arra, hogy a hétköznapok alighanem ott is másként néznek ki.

Hazalátogatva a szépre koncentrálsz?

Mi a helyzet fordított esetben, azaz amikor a külföldön élő hazalátogat? Nyilván vannak komoly különbségek, hiszen adott esetben a spanyol / olasz / francia híreket csak értintőlegesen (ha egyáltalán) követjük és ha követjük sem érint minket annyira, mint a magyar hírek, azaz kevésbé vagyunk tisztában a hétköznapi problémákkal, mint Magyarország esetében.

Külön klasszikus határátkelő dilemma, amikor hazalátogatáskor kezd az ember nosztalgiázni, úgy hiányzik neki az ország, hogy éppen ott van – írta az ír Laura Kennedy, aki pedig emlékszik még a dublini, nem túl vidám életére.

Aminek része volt az is, hogy fizetése 70 százalékát egy rosszul bútorozott lakás bérleti díjára költötte. Az ingatlan egy régi épületben volt, így az sem túl meglepő, hogy a tulajdonos állandó szellőztetést javasolt még a tavaszi fagyok idején is a penészedés ellen. „Olyan volt, mint egy Dickens-regény a WiFi korában” – fogalmazott Laura.

„Dublin egyszerűen olyan drága lett, hogy már képtelen voltam megfizetni, az ott töltött idő vége felé napjaim többségét az anyagiak miatti aggódás töltötte ki” – emlékezett vissza.

„Amikor viszont már határátkelőként hazalátogattam, csak a gyönyörű dolgokat láttam: a város feletti kék eget; az imádott barátokat, akik annyira hiányoztak; a limericki Milk Marketen a vásárlásokat a nagynénémékkel – amikor hazalátogatsz, az emberekkel töltött időd nagyrésze minőségi pihenés, ami alatt nem kell aggódnod elromlott bojlerek, vagy a munkahelyi késés miatt. A valóság ezzel nem versenyezhet” – jegyezte meg Laura...

ITT OLVASHATÓ