WASHINGTONI MESÉK

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.05.15. 

Kérem, így legyen ötösöm a lottón. Tegnap hiányoltam, hogy a világon semmi érdemlegeset nem tudtunk meg hivatalos úton Orbán Viktor és Trump elnök tárgyalásainak részleteiről, de eljött az este, elébe mentem, o bella ciao… ja, nem, az egy másik nóta, viszont tény, hogy tegnap este a legilletékesebbtől, magától a magyar kormányfőtől olvashattunk interjút az ügyben.

„Végre”, sóhajt fel a közönség, megtörli izzadt homlokát, „már úgy féltem, hogy örök titok marad ez a korszakos eszmecsere!” Nem, nem, Orbán mester elmesélte a V4NA-nak, saját nemzetközi hírügynökségének a részleteket, egészen pontosan Lánczi Tamásnak, akit kizárólag emiatt vihetett magával Washingtonba. Viszont a világlapok még nem tolonganak a másodközlés jogáért, ugyanis mit tudtunk meg az Origón (és a Hír TV-n, sehol máshol) megjelent interjúból?

Legyenek erősek: semmi érdemlegeset.

Azt, hogy Orbán Viktor mit gondol erről a beszélgetésről.

Hogy a körülményeket is kicsit felemlegessem, maga a négyszemközti beszélgetés – habár az Origo bevezetőjében azt állítja, túllépte a kitűzött időkeretet – talán fél óráig tarthatott, tovább nem, hiszen Orbán még késett is tizenegy percet a találkozóról. Mondjuk ez se sok embernek sikerült még, mármint, hogy megvárakoztassa az Egyesült Államok elnökét, de neki igen. Mármost, tekintve az Origón megjelent interjúban állítottakat és ismerve az angol nyelvet, kizárt dolog, hogy fél óra alatt ennyi mindent beszéltek volna meg – ha csak úgy nem történt a dolog, hogy Orbán folyamatosan beszélt, Trump meg végig engedelmesen hallgatott és bólogatott. Lévén, hogy Orbántól nemrég azt is megtudhattuk, miszerint ő tanította Berlusconit politikára, ez természetesen kicsit sem lehetetlen, sőt, nagyon is valószínű.

De lássuk végre a medvét. Hát mit mond ez a drága ember, így, elöljáróban, a maga férfiasan szűkszavú stílusában?

...

ITT OLVASHATÓ