Szerző: Dr. MARTIN ZOLTÁN
2019.05.01.
Emlékszem az elsőre.Édesanyám munkahelyével mentünk vonulni, kisgyerek voltam. Pécsett, a József Attila utca végén gyülekeztünk. Aztán mentünk végig a Szalai András, ma Nagy Lajos király úton, egész az Ifjúsági Házig. Ott volt a tribün. Nekik kellett integetni. Ők meg vissza. Kérdeztem anyukámat, kik azok a bácsik?
Azt mondta, fontos emberek
Ennyi elég volt. Nem érdekelt. Annál inkább a gázos lufi, amit minden gyerek kapott indulás előtt. Aztán felmentünk a Mecsekre, az Állatkertbe. Azt a régi kis, tégla büfét, fém keretes ablakokkal sose felejtem el. Isteni virsli illat lengte körül. Mellette nagy hordókban állt a jég. A felszolgálók kimentek, és kivették a gyöngyöző, pécsi, Szalon söröket.Az esetek nagy részében aztán csak az anyukák, mentek be a gyerekekkel az állatokhoz nézelődni. Az apukák elvoltak enélkül is kint…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.