VILLÁM GÉZA: ÁTLÁTSZÓT IS SZOKTUNK IDÉZNI, DE AZ ORIGO A LEGVICCESEBB ÚJSÁG

ÁTLÁTSZÓ / VIDEÓ
Szerző: Átlátszó
2019.04.30.

A John Oliver babérjaira törő műsorvezető civil szervezetekben is aktív, kajakkal tiltakozik a környezetszennyezés ellen, és kamerás drónt adott kölcsön az Átlátszónak, ahonnan most rendszeresen idéz a Heti Dörgésben. A műsor összeállításában újságírók is közreműködnek, a tévécsatornánál pedig csak annyit kértek, hogy legyen kiegyensúlyozott – ez nehéz ügy, mert az ellenzékről nem nagyon van mit mondani. Videóinterjú.

Átlátszó: Téged leginkább a médiából lehet ismerni, esetleg a Budapest-Bamakóról, de azt kevesebben tudják, hogy civil szervezetekben is aktív vagy.

Villám Géza: Mindig aktív vagyok olyan szervezetekben, amelyek mellett kiállok, amelyeknek a munkáját szellemileg is támogatom. Az egyik ilyen a Greenpeace: a környezetvédelem, és a klímaváltozás elleni harc az egyik legfontosabb harc, amit meg kell vívnunk. Saját akcióim is vannak, különböző kajak-protesteken veszek részt: 2016-ban a tonhal-túlhalászat ellen kajakoztam Los Angelestől Mexikóig, aztán 2018-ban egy kanadai olajvezeték ellen tüntettünk Brit Kolumbiában, tavaly pedig lekajakoztam a Dunán a paksi atomerőmű, Paks kettő ellen, itt Magyarországon. A környezetvédelem ügye mellett mindig kiállok, de például az Átlátszót is támogattam a 2015-ös menekültválság alatt: amikor szóltatok hogy kéne egy drón, az én drónommal forgathattatok. Tehát ha van egy értelmes ügy, akkor bármikor szívesen segítek.

A Budapest-Bamako rally során Afrikában tudtok valamit a helyiekért is tenni?

A Budapest-Bamako mára az egyik legnagyobb jótékonysági rallyvé nőtte ki magát Afrikában: minden második évben 800 ezer – 1 millió eurónyi adományt viszünk Afrikába azokra a helyekre, ahol a legnagyobb szükség van ezekre. Nem pénzadományokat gyűjtünk elsősorban, hanem tárgyi eszközöket, és ezeket közvetlenül azoknak a szervezeteknek, és olyan kis NGO-knak, vagy olyan kis iskoláknak, falvaknak adjuk át, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, így még véletlenül sem vesznek el közvetítőkön keresztül. Minden évben ásunk egy kutat, van amikor iskolát építünk, tehát olyan dolgokat csinálunk, amiket utána évek múlva is meg lehet nézni. Ezekre nagyon büszke vagyok, tudok mutatni egy csomó olyan falut, ahol kút épült a mi munkánknak köszönhetően. Az egyik legdurvább élményem az volt, amikor egy idős asszonyt elküldünk kerámikus továbbképzésre, mert ez a nő végezte a lányok körülmetélését a faluban, ebből élt, és azt mondta, hogy ezt fogom csinálni életem végéig, mert más munkám nincs. Azóta van egy cserepes műhelye, és nem metél körül lányokat...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ