Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.05.11.
Már az az adat is megdöbbentő, hogy az 1,8 milliós 65 év feletti korosztályból 1,3 millióan valamilyen korlátozottsággal élnek, de házi segítségnyújtásban csak 7 százalékuk részesül, idősotthoni ellátásban pedig mindössze 3 százalékuk. Ez a humántárca egyik híre szerint azt jelenti, hogy 56 ezer idős emberről gondoskodik az állam önkormányzati, egyházi vagy alapítványi intézményeken keresztül. (A KSH legutóbbi, 2017-es adata szerint a létszám csak 54 770 fő.) Idén április 5-én valamilyen bentlakásos elhelyezésre 33 ezer 822 idős ember várt, kiugróan sokan a fővárosban és Pest megyében, valamint Győr környékén. Ez utóbbi 3500 fős várólista azért is meglepő, mert a többi nyugati megyénkben alig pár százan vannak a listákon: Vasban 194, Zalában 270 a várakozók száma. A házi segítségnyújtás várólistáján ezernél is kevesebben vannak.
A szükségletek várható növekedését ezeknél a számoknál jobban mutatja, hogy az előrejelzések szerint 2070-re már 2,7 millió nyugdíjas korú él hazánkban, és ezen belül nagyon gyorsan nő a 80 év felettiek száma. Kétségtelen tehát, hogy át kell gondolni, milyen ellátásra van szüksége ezeknek az embereknek, mit kellene megoldani az államnak és mit a kisebb közösségeknek, köztük a családoknak.
Az utóbbi hetekben idősgondozás ügyben megszólalók többnyire két kérdést feszegettek: egyrészt, hogy fel kellene mérni a valós szükségleteket, másrészt hogy a kormánynak új bentlakásos intézményeket kellene létrehozni. Krémer Balázs szociológus azonban arra figyelmeztet, meg kellene változtatni a szakma és a közvélemény hozzáállását is ehhez a kérdéshez. A múlt század ötvenes éveit idéző intézményrendszer konzerválása és bővítése helyett számtalan egyéb lehetőséget is meg kellene vizsgálni az idős emberekről való gondoskodás keretében. A Szociális Szakmai Szövetség elnöke szerint ma a rászorulók többségének a család, főként a lányaik, más rokonok és a szomszédok hosszú ideig segítenek az aktivitásuk, élni akarásuk fenntartásában és ez így természetes. Nagy baj lenne, ha nem így lenne.
A nagyobb gond akkor kezdődik, amikor az illető már ápolásra szorul, mert a kevés férőhely miatt az ellátást végzők gyakorlatilag azzal foglalkoznak, akivel akarnak. Ráadásul a bentlakásos intézményeket szinte kivétel nélkül egy paternalista, függésben tartó szemlélet uralja, ahogy az egészségügyet is – teszi hozzá a Debreceni Egyetemen is tanító szakértő, nem pedig a tapintatos segítés, amire az időseknek valóban szükségük lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.