TGM: HOZZÁSZÓLÁS A „BALOLDALI FŐPOLGÁRMESTER-JELÖLT” KÉRDÉSÉHEZ

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.05.05.

A Mérce két érdekes cikket is közölt Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltségéről: az egyiket Lehoczki Noémi írta, a másikat Kis Miklós. Azt vitatják ezek az okos írások, hogy vajon autentikusan baloldali-e Karácsony és a programja. Hajlom rá, hogy Kis Miklósnak adjak igazat. Magam is olvastam Karácsony programját, és egyetértek abban Kis Miklóssal, hogy ez baloldali szöveg, tele (nekünk) rokonszenves ötletekkel és gondolatokkal – bár természetesen másfajta (pl. jóval radikálisabb) baloldali javaslatcsomag is elképzelhető.

Attól tartok azonban, hogy nemcsak a közönség ismeretes fölületessége, könnyelműsége és a programokkal szembeni ellenszenvező közönye az oka annak, hogy Karácsonynak és tanácsadóinak, barátainak a szerintem megfontolandó eszméi nem kerültek a budapesti helyhatósági választási kampány középpontjába. Még az ellenzék többé-kevésbé „baloldalinak” nevezhető, nehezen körülírható részében se.

Olyannyira nem, hogy az embernek néha az a kínos érzése támad – összhangban a választók zömének a benyomásával – , hogy „a program mint olyan” nem is annyira releváns, nem is annyira fontos.

Ugyanis azok az esetek, amikor sokaknak (így nekem is) kételyei(n)k támadtak Karácsony Gergely tehetsége, különösen vezetői képességei iránt (bár mint sok százezer honfitársunknak, nekem is rokonszenves Gergő), egytől egyig avval függenek össze, hogy Karácsony – a helyzet kényszere folytán – nem lehet önálló szereplő.

Amikor relativizálni próbálta a Jobbik egyik figurájának korábbi antiszemita országgyűlési indítványát, kénytelen volt tekintettel lenni a potenciális szövetséges érzékenységére. Amikor ugyan nem támogatta, de nem is próbálta (eleinte) meghiúsítani az általa irányított XIV. kerületben az MSZP és a Fidesz korrupt parkolási bizniszét, akkor azért volt kénytelen így eljárni, mert nincs számba jöhető saját pártja, ezért a rettenetes kerületi MSZP-vel, sőt: a Fidesszel kellett együttműködnie, ha meg akart maradni a tisztségében. (De eszem ágában sincs tagadni a zuglói polgármester sikereit, kitűnő szociálpolitikai kezdeményezéseit stb.)

Amikor mentegette Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő tűrhetetlen kijelentését (vö. evvel és evvel), akkor legfontosabb szövetségeséhez, az MSZP-hez kellett alkalmazkodnia, és í. t.

Amikor eltűri a mérgező troll, Puzsér Róbert (előválasztási „partnere”), két rivális, de szövetséges párt (LMP, Jobbik) jelöltje, garázdálkodását és sértő támadásait – meg a fővárosi MSZP elég kétértelmű és kelletlen „támogatását” és a DK oldalvágásait – , akkor olyan szabályokat tart be, aminőket független aktorként a sutba vághatna és valószínűleg vágna is.

Mindezeken fölül engednie kell az „összefogista” fanatikusok nyomásának, akik választói táborának nem jelentéktelen hányadát képezik.

Ez teljesen megoldhatatlan probléma.

Az összefogászat társaslélektani, politikai és médiakényszere – amelyet súlyosbít a sajtónak az a kétlelkű magatartása, amely helyteleníti mind a politikai szereplők következetes, elvszerű, független magatartását (mert kockáztatja az összefogózkodást), mind az elvtelen kompromisszumaikat (mert elvtelen kompromisszumok) – minden tárgyi vitát nevetséges színben tüntet föl. Természetesen ezt meg lehetne haladni, ha Karácsony Gergely kis pártja, a Párbeszéd erősebb lenne, de hát nem az...

ITT OLVASHATÓ