TGM: FURCSA FÖLTÁMADÁSAZ - EURÓPAI LIBERALIZMUS VISSZATÉRÉSE

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.05.27.

A magyarországi sajtó pusztulásának egyik legsajnálatosabb következménye a külpolitikai újságírás megsemmisülése. Ezt tekintetbe kell vennünk, amikor európai ügyekről igyekszünk beszámolni a magyar közönségnek, mert a legelemibb terminológiai nehézségekkel is meg kell küzdeni – továbbá avval, hogy 1989 óta a bezárulás, a hazai viszonyokra való mániákus összpontosítás a jellemző. (Miközben halljuk a hamis dicshimnuszokat arról, hogy „kitárult a világ”: sokan elutaznak ide-oda, de hányan vesznek külföldön olasz, francia, német folyóiratokat, hetilapokat? Új politikai, társadalomtudományi könyveket, vitairatokat? Hányan hallgatják az interneten az európai közszolgálati rádiókat, amelyek valószínűleg a legmagasabb színvonalú médiák ma a világon?)

E tekintetben is óriási a visszaesés az 1970/80-as évekhez képest: akkor – cenzúra, utazási és valutanehézségek, vízumkényszer ellenére, világháló nélkül – a nemzetközi tájékozottság az ezerszerese volt a mainak.

Sajnos.

A vasárnap (2019. május 26-án) megtartott európai választásokon – amint előre lehetett tudni – valamelyest tovább erősödött a szélsőjobboldal (olyan fontos és nagy országokban, mint Olasz- és Franciaország meg Nagy-Britannia, de másutt is). Nem történt katasztrófa, de az Európai Parlamentben elég sok fasiszta fog ülni.

Ugyanakkor ez a posztfasiszta-etnicista veszedelem (amelyet – helytelenül, tartalmatlanul és őszintétlenül – „populistának” vagy „jobboldali populistának”, ill. történetileg tévesen „nacionalistának” szokás nevezni: a félrevezetés és félreértés már evvel elkezdődik) jogos aggodalmat keltett; fölmerült még az Európai Unió szétesésének a lehetősége is.

Ehhöz hozzájárult az ún. nagy néppártok tehetetlensége, az Európai Unió vezetőinek silány minősége, egyáltalán: az establishment erőinek szemmel látható kimerülése.

Az európai közönség ellenszert keresett: sokan akartak szembeszegülni a rasszizmussal, tekintélyelvűséggel, erőszakoskodással, az undorító völkischpropagandával, a heteroszexizmussal és homofóbiával, rendőrállamisággal és militarizmussal, az „identitárius” őrjöngéssel, az Aryan White Power kísértetével, azaz mindavval, amit a német köznyelv ma már egyszerűen és kollokviálisan így nevez négy országban: Orbánisierung.

A kérdés az, hogy az ellenszert miért nem a baloldalban találta meg az európai közönség, ami egy-két éve még plauzibilisnek, sőt: valószerűnek tetszett volt...

ITT OLVASHATÓ