Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2019.05.09.
Színesre mázolt, enyhén kopott, a 19. században épült kétszintes házak között sétálunk, a hátunk mögött, néhány muskátlibokor közepén egy sramlizenekar fújja a mifelénk Sej-haj, Roziként ismert polkát, az út szélén lehúzós lacikonyhások sütik a kolbászt, mellettük pedig mézet árulnak – hiszen ilyen jót máshol úgysem lehet találni a Földön.
Ha csukott szemmel jöttünk volna idáig, zavarban lennénk, hiszen a fenti jelenet tulajdonképpen bárhol megtörténhetne az egykori Monarchia területén, vagy talán még azon is túl. Úgy viszont, hogy tudjuk, Nagyszebenben járunk, inkább azon merenghetünk el, mennyivel jobban kifejezi ez a város az európaiak közös értékeit, mint Brüsszel valaha fogja. Persze lehet, hogy az erre járó nyugat-európaiak inkább a párhuzamos sétálóutca divatüzleteinek kirakatát bámulva gondolják ugyanezt.
Annak nyilván sokkal prózaibb oka van, hogy az unió vezetői éppen a 160 ezres erdélyi szász várost látták megfelelő helyszínnek beindítani egy ötéves tervvel az „új Európát”. Az EU soros elnökségét éppen Románia adja, és szerencsére újból feléledni látszik az a régi hagyomány, hogy (informális) csúcsokat tartanak a házigazdánál is.
Az időpont sem véletlen: május 9-e az európai egység ünnepe, az ünneplést pedig szükségesnek is érezték a szervezés időpontjában. Hiszen akkor még úgy nézett ki, az unió egy halotti tor utáni másnaposságot fogja kiheverni a britek március 29-i távozását követően, amikor épp ideje lesz a kifulladni látszó motor újraindításának, felhívva az emberek figyelmét arra is, hogy ne feledkezzenek el a május végi európai parlamenti választásokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.