Szerző: GRECSÓ KRISZTIÁN
2019.05.11.
Nyári, esős, nyomorult délelőtt, zúdul az agglomerációs tömeg, mint a folyó a torkolatokban, oldódik a kültelkek léha magánya a belváros ingerült magányával, ilyenkor egy pillanatig még látszik a magasból, ahogy elkülönül az édesvíz meg a sós, de aztán egyneműek lesznek, ahogy a népek is, Vác, Bag, Sárisáp, Aszód, Iklad és egy pillanat múlva a Ferdinánd-hídról nézve, legyen most az a kijelölt pont, ahonnan figyelem az érkezésüket, ahonnan nézve történik ez az egész, ők már egységes fővárosi tömeg, ádáz, öles léptek, szapora léptek és apró kopogós léptek, meg kilengés, amplitúdó, kerülgetés, délelőtt fél tíz, vagy talán egy lehelettel több, mennek a délutános műszakra, az esti műszakra, a nemlétező műszakra, mindegy.
Hogy maradt még mindig ennyi ember a külvárosban, akik beférnek ide.
Ágit nekilökik az egyik tartóoszlopnak, amin a járdaszigetet néhol fedő gyatra, repedezett alutető inog. Egy szimatszatyros, farmerdzsekis, gyógyfüves szakadt férfi az, hátra se néz, hámlik a fejbőr a kopasz búbján. Áginak egyébként is emlékezetesen rossz délelőttje van, ezt én, a mindentudó beszélő tudom, aki folyatom magamból az időt itt, a hídon.
Ági párja sofőr, „kamionos a kanja”, így mondják a pultos srácok a hamburgeresnél, ahol Ági dolgozik, ahol rabolják az idejét, a büfé persze a Délinél bír lenni, és oda Aszódról nem megy járat, mert akkor oda-vissza nyerne egy órát, ami irgalmatlan sok, de a lényeg, hogy Ági párja ma reggel indult el, és csak azt kérte, hogy indulás előtt, igazán csak egy gyors könnyítés, dugja be a fejét a paplan alá, az egész egy perc, és ő már itt sincs utána, de Jánoska megint benyitott, és megint olyankor nyitott be, amikor neki pumpált a paplan alatt a feje, ez a második alkalom, és ez valamiért még kellemetlenebb, mint az első, egész testén viszket a bőre, amikor erre gondol, még én, aki nem is ismerem, én is kellemetlenül érzem magam.
Ági gyereke tizenhárom, és gyötrelmesen kamaszodik. Ha felszívja magát valamin, három-négy napig nem lehet szólni hozzá, de Gábor sem mehet úgy el, hogy nem kapja meg a magáét, mert három hét ridegen hosszú idő, azalatt megváltozik a világ.
Megunom Ágit nézni. Meg a szégyenét, a szomorúságát. A fia beleköpött a mosogatóba, ahogy reggel kijött a hálóból, és csak idő kérdése, hogy mondjon is valami olyasmit, amit az apja szokott, ha a volt feleségére, vagyis Ágira keveredik a szó.
János, a volt férj különben alig néhány méterre van most Ágitól, a nyugati előtt üti a melós Escort kormányát, mert a gyalogosok (nyomorultakonygecik) a piroson is ömlenek át, és olyan, de olyan felszabadító, gyönyörű, édes dolog lenne közéjük hajtani, és egyszer, ebben a rohadék életben egyszer biztosan meg fogja tenni, úgysincs semmi öröme, élete fő művét, a verandás házat is ott kellett hagynia a volt nejének, aki egy igazi ribanc, a pompás kéglit Aszód mellett egy kicsivel, Domony felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.