Szerző: RASKÓ GYÖRGY
2019.05.
Milyen agrárpolitika lenne megfelelő a magyar nemzet számára?
- Amely a meglévő termelési potenciál - a jelenleginél - jobb kihasználását ösztönzi, úgy, hogy a fenntartható fejlődés kritériumainak megfelelő, tudás alapú, organikus élelmiszerek termelésének irányába elmozduló mezőgazdaságnak biztosít szabad utat,
- amely nem a gazdálkodási formára (egyéni vagy a társas vállalkozás a jobb), nem a méretre (kisbirtok vagy nagybirtok), nem a földtulajdonra, hanem meglépő földjeink okszerű használatára, a termelés hatékonyságára és a magyar mezőgazdaság egészének versenyképességére helyezi a hangsúlyt,
- amely a jelenleginél jóval kevesebb természeti erőforrást: termőföldet, vizet, fosszilis energiát használ fel egységnyi termékre vetítve, miközben jóval több humán erőforrást, tudást hasznosít a jelenleginél számottevően alacsonyabb környezet-terhelés mellett,
- amely segít abban, hogy a gazdálkodók piaci viszonyok között is képesek legyenek saját erőből jövedelmet termelni, hogy az agráriumban érdekelt szereplők ne csak a támogatásokból tudjanak megélni,
- amely ösztönzi a vertikális és horizontális integráció erősödését a kis- és nagytermelők, és élelmiszer-előállítók között,
- amely ösztönzi a termelők önkéntes szövetkezését, win win alapú együttműködését minél magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása érdekében. Ehhez nem kell állami kényszerítés: kötelező belépés valakik integrációjába, hanem elég a kölcsönös előnyökön nyugvó kooperáció. Ez lehet akár szövetkezés is, de a partnerek egymással szemben kiérdemelt bizalma is elég a jó és hosszabb távon fennmaradó együttműködéshez.
- amely segíti a vidék, a falvak gazdasági megerősödését, életképességét, ezzel is fékezve a kistelepülések drámai mértékű elsorvadását, elnéptelenedését.
Teendők:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.