Szerző: KUNETZ ZSOMBOR
2019.05.10.
Folytatódik a Magyar Orvosi Kamarát bemutató cikksorozatom, amelynek előző részeiben megismerhettük, hogy hogyan tűnik tova a befizetett tagdíj, hogyan válik évről-évre köddé a tagság milliárdos befizetése.
Ezekben a részekben főképpen a MOK gazdasági társaságait és egyéni lapkiadó módszerét ismertettem, míg ebben a részben a Kamara szociális érzékenységét és az ehhez kapcsolható gazdasági tevékenységeit mutatom be.
A Magyar Orvosi Kamarának van egy, még a kollégáim körében sem igazán ismert alapítványa, a Magyar Orvosokért Alapítvány, amely célja többek között: “az orvosok szakmai, etikai, gazdasági, szociális és jogi érdekeinek érvényesítésének támogatása, szakértői illetve informatikai háttér biztosításával”.
Támogatni kívánja továbbá azokat az orvosokat, akik önhibájukon kívül munkanélküliek lettek, keresőképtelenséget okozó betegségük van, illetve nyugdíjukat jelentősen megterhelő gyógykezelésekre szorulnak, valamint az orvos halála esetén a családtagjaikat temetési segélyben kívánja részesíteni.
Támogatást kíván nyújtani az orvosok képzéséhez, szakképzéséhez, kongresszusokon és külföldi konferenciákon való részvételre is adna hozzájárulást.
Ehhez képest az Alapítvány 2016-ban mindössze 49 főnek adott cél szerinti juttatást (miközben a taglétszám 45 ezer körüli), melynek összértéke közel 11 millió forint volt, 41 fő szociális rászorultság alapján kapott támogatást, míg 8 fő temetési segélyben részesült. Azaz sem egy rezidens, sem egy fiatal pályakezdő nem kapott egy fillért sem képzésének, továbbképzésének, vagy akár egy konferencián való részvételének finanszírozásához segítséget a MOK alapítványától.
Holott a Magyar Orvosokért Alapítvány 2016-os mérlegfőösszege 260 millió forint volt és ebben az évben is a MOK az Alapítvány költségvetését a tagok befizetésének 2,5 százalékával, azaz közel 20 millió forinttal támogatta, ami 2018-ban már meghaladta a 31 millió forintot is.A Magyar Orvosokért Alapítvány évek, évtizedek óta mást sem csinál, mint a MOK által átutalt összeg egy részét, általában a felét kiosztja, a másik felét meg elteszi, akár egy bank.
Pedig egy alapítványnak nem ez lenne a célja, hanem az alapítók által meghatározott tevékenységek támogatása, de semmiképpen sem a vagyon felhalmozása. Erre a célra számos egyéb intézmény rendelkezésre áll a párnacihától kezdve a bankbetéten keresztül a biztonságosan kamatozó állampapírokig.
Teljes mértékben érthetetlen a MOK és az általa alapított alapítvány ilyen jellegű tőkefelhalmozása akkor, amikor a éppen a takarékosság jegyében megvontak minden kedvezményt a tagdíjakkal kapcsolatban a fiatal pályakezdő kollégáktól is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.