Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2019.05.08.
Azt, hogy Kosztolányi Dezsőnek volt egy fajvédő korszaka, szórványokból eddig is lehetett tudni, legutóbb Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész 2014-ben megjelent kötete, a Mint aki sínek közé esett foglalkozott az író szélsőjobboldali cikkeivel. Az érintett írások teljes tömege azonban, a maga lehangoló brutalitásában, még nem került a mai olvasó szeme elé. Három év terméséről van szó, az 1913-tól létező, a Tanácsköztársaság bukása után napilapként újraindított Új Nemzedék című katolikus sajtótermék Pardon című rovatáról, amelyet Kosztolányi szerkesztett és részben írt.
Névtelenül, tegyük hozzá, akárcsak Kádár Lehel és Lendvai István.
Rövidre zárhatjuk a dolgot: a Pardon rövid, ironikus vagy éppen gyilkosan sebző írásait olvasva az embernek arra a kínos belátásra kell jutnia, hogy az 1925-ben megjelent Mein Kampf meglepően keveset tudott hozzátenni az Új Nemzedék zsidóképéhez.
A kép, ahogy a rendes antiszemita toposzoktól elvárható, kiszámítottan szimpla. Feltűnik rajta a gazdag, minden rezsimhez dörgölőző, a hazát csak a pénze átmeneti szállásaként kezelő kapitalista zsidó, az alulról hatalomra törő, szakszervezeteket uszító, forradalmat csináló kommunista zsidó – aki persze felsőházi tagsághoz jutva már a polgári rend szigorú őre –, a liberális zsidó, akinek szabadságvágya csak a háziurakat, szénüzéreket és tőzsdéseket szolgálja, ezenkívül pedig a bármilyen, kizárólag a fajtársakhoz lojális zsidó, aki a forradalomban letiporta az országot, de még a nemzeti kurzus alatt is uralja a földjétől, folyóitól, munkájától és vagyonától megfosztott őslakosságot.
Egyszóval a zsidó, a zsidó, a zsidó.
Természetesen ezeknek a cikkeknek hátterük, így magyarázatuk is van, részint a régi jó antiszemitizmus, részint az azt hisztérikus fokozatra kapcsoló kommün, illetve annak zsidó többségű vezetése. Tamás Gáspár Miklós Ki az antiszemita? című cikkében (ez a Rubikonline-on lelhető föl) minderről ezt írja: „Ez nem magyar jelenség. Nagyon sok zsidó játszott szerepet a bolsevik, a mensevik, a szociálforradalmár (eszer) és anarchista mozgalomban 1917–1921-ben Oroszországban, jelentős részben zsidók voltak a Bajor Tanácsköztársaság vezetői, a németországi és ausztriai szociáldemokrata és kommunista párt vezetői, az illegális kommunista és a legális szocialista mozgalom vezetői egész Kelet- és Közép-Európában; jelentős – sőt: döntő – volt a szerepük a radikális értelmiségben és a huszadik század minden nagy lázadásában.” Hozzáteszi: „Erre nincs definitív magyarázat.” De: „Ha ez nem érdekes probléma és kutatási téma, akkor semmi sem az.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.