Szerző: KOCSIS GYÖRGYI
2019.05.19.
„Azok a boldog szép napok, ég veled, te nem tudod, milyen jó nélküled” – énekelhették – ha ismerték – a Beatrice együttes halhatatlan sorait az Európai Néppártban, miután Orbán Viktor bejelentette, megvonja támogatását Manfred Webertől, aki a Néppárt csúcsjelöltje az Európai Bizottság következő elnöki tisztségére. Különösen az új CDU-elnök, Annegret Kramp-Karrenbauer és Markus Söder bajor miniszterelnök, Weber párttársa reagált ilyen értelemben, nekik nyilván a leginkább érdekük, hogy a német jobbközép kormánypártok jelöltje kapja az egyik legmagasabb pozíciót az EU-ban. De hát bármilyen fontosak is ezek a politikai erők az integrációban, az összes többi szereplőhöz képest mégiscsak kisebbségben vannak, s ezzel Orbán is feltehetőleg tisztában van aktuális pávatánca közben.
Itt vannak mindenekelőtt maguk a német szocdemek, akik az európai parlamenti választásokon korántsem honfitársuknak, hanem a saját pártcsaládjuk által jelölt holland Frans Timmermansnak szurkolnak. Arra is érdemes emlékezni, hogy volt Weberen kívül más, a néppárti belső szavazáson alulmaradt, de egyáltalában nem elhanyagolható induló, nevezetesen a korábbi finn kormányfő, Alexander Stubb. Éppenséggel az ő szimpatizánsai számára se lenne közömbös, ha nem német lenne a befutó, mondjuk azért, mert viszonylag kicsi uniós tagállam polgára. Az integráció történetében ugyanis gyakori, hogy a nagy tagállamok vitáiból nevető harmadikként egy kicsi kerül ki győztesen – saját érdemein és párttagságán túl egyebek között ez is szólhatott öt évvel ezelőtt a luxembourgi Jean-Claude Juncker megválasztása mellett...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.