Szerző: Határátkelő
2019.05.23.
“A közelgő Pedagógus Nap (amiről szintén lesz véleményünk, csak ahhoz még párszor le kell ugrani a közértbe citromért a dzsintonikhoz) miért, miért nem előhozza a tudatalatti bugyraiból a népnevelési ösztönt.
A múltkor már írtunk pár szóról amivel jó tisztában lenni, hogy értsük a nüanszokat, ma pedig néhány gezemicét szeretnénk megosztani, ami a modern angol kommunikáció arzenáljának része.
Disgusting
Undorító. Persze gondolhatunk egy belvárosi kocsma viharedzett budijára, Kamilla hercegné tüllkalapkás megjelenésére, vagy azokra, akik reggel a metrón adnak maguknak gyors elsősegélymanikűrt: körmöt rágcsál, megtekint, ismét körömágyat nyálaz, és ebbe belefeledkeznek hat megállón át.
De nem, ízlelgessük a szót, ha sértett elégedetlenségünk szeretnénk kifejezni olyan szituációban, mikor baromira nincs igazunk, de mindenki más farok és inkompetens, mi kifogytunk érvekből és nem bánjuk, ha hisztiző négyévesnek tartanak minket.
Ilyenkor emeljük föl hangunk és koronázzuk meg szónoklatunk egy disgustinggal. This is disgusting!
Igazán autentikus akkor lesz, ha kellően ráérzünk a szótagok megnyomására és a ritmusra. Dissssss-GUsting, s enyhén húzzuk föl felső ajkunk, Elvis Presley-style.
Túl sok eredményt ne várjunk tőle, a vonal/pult/kassza másik oldalán ülő nem fog maga alá rottyantani, de ilyen fineszekkel demonstrálhatjuk asszimililációnk és az angol nyelv iránti tiszteletünk mértékét.
Ellenben ha el szeretnénk érni valamit és csípőből tüzelnénk egy adu ásszal, tudom javallani, hogy sírjuk el: It has an impact on my quality of life. Bár kapnék egy szem konyakos meggyet ahányszor ezt bevetni hallottam!
Nos, ez igazán egész estés vita tárgya, hogy kinek mi a ,,minőségi élet”, mi az ami nincs valamilyen hatással életünkre, és nem-e rajtunk áll, hogy éljük ezt meg..., de ettől megfájdul a nép feje. Kinek a taposóaknák, kinek a töredező hajvég.
Napjaink Londonában bármi, ami nem szájunk íze szerint alakul és ehhez nekünk alkalmazkodni/kesztyűt fölvenni kellene, már hatással van életünk minőségére.
Ilyenkor forduljunk orvosunkhoz, hogy ezt a diagnózist levélben igazolja, szipogjunk egy sort a HR-en, vagy csak simán pereljük be az első arra járót.
Talán a legvagányabb gyakorlatba ültetése az volt, mikor egy diák azért kért felmentést a rossz vizsgaeredményeire, mert fél évvel azelőtt elöntötték a kollégiumát a pókok és ettől annyira kiborult és it had such an impact on his quality of life, hogy hónapokig nem tudott tanulni. Zseniális! Persze nem az a hülye, aki megjátssza az esélyeit, hanem aki hagyja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.