Szerző: Határátkelő
2019.05.21.
Egy igazán különleges poszt a mai, hiszen a nagy részét Móni évekkel ezelőtt írta, és már önmagában érdekes visszatekinteni ennyi idő elmúltával egy hazaköltözés tapasztalataira, az igazi súlyát azonban számomra mégis a vége adta meg: a tipródást, amit egy el- és hazaköltözés jelent.
„(Ezt a cikket négy éve írtam, pár dolgot kivettem belőle, mert így is elég hosszú, pár mondat pedig most került a végére).
Röviden próbálnám összefoglalni, hogy mi történt, mielőtt hazajöttünk 2014-ben.
Én magyar vagyok, férjem amerikai, tízéves lányunk kettős állampolgár. 2013 decemberében lányom és én kiköltöztünk New Jerseybe az apja után, aki élt Budapesten öt évig.
Lejárt a tartózkodási engedélye és úgy döntött, hogy visszamegy Amerikába 2012-ben, amin senki nem csodálkozott azok után, hogy itthon olyan dolgokat kellett átélnie az építőiparban, amin biztos, hogy nem fognak sokan meglepődni.
Például: jelentkezett egy hirdetésre, amiben az állt, hogy bejelentett állást kínálnak. Felvették. Amikor megjelent az építkezésen, már azt közölték vele, hogy nem lesz bejelentve, és ha beteget jelent, többet ne is jöjjön dolgozni.
Azért elkezdte a munkát. Ő festő-mázoló egyébként. A fizetését nem akarták odaadni és mivel feketemunka volt, ezért nem tudta jogi útra terelni a behajtást. Mivel egy amerikait nem magyar fából faragtak, elment az építkezés területére, szép nagydarab ember lévén meg tudta ijeszteni a főnököt, aki a zsebéből kifizette, de így is kevesebbet adott neki, mint amivel tartozott.
Férjem, aki nem beszél jól magyarul, egy barátjával volt ott, akivel kihívták a rendőrséget. Ők azt mondták neki, hogy ha méregből megkarcolja a főnök autóját, akkor őt fogják elvinni, tehát ilyesmire ne is gondoljon. Azt javasolták, tegye fel a cég nevét az internetre, mint nem fizető céget. (Jó tudni, hogy már ilyen lista is van.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.