Szerző: SZELE TAMÁS
2019.05.02.
Hogy a lényegre térjek, Venezuelából jelentik: az egyrészt forradalom, másrészt katonai puccs, tessék választani, lényegében véve elmaradt, de azért mégis sikerült produkálni hetvenegy sebesültet és egy halálos áldozatot tegnap. Egyébként minden marad a régiben: éhezés, sírrablás, nyomor, nyolcdolláros minimálbér, milliós kivándorlás és reménytelenség...
...a hadsereg először átállt, aztán visszaállt.
Az, hogy az ügyet a Biztonsági Tanács elé akarja vinni Maduro kormánya, olyasmit jelenthet, hogy akár így bukott el a hatalomátvételi kísérlet (ne feledjük: a kubai Moncada laktanya ostroma szintén valami ilyesmi volt) Caracasban, akár úgy, ebből most már mindenképpen nagyhatalmi konfliktus lesz, ha egyelőre csak a tárgyalások szintjén is. Eddig is az volt: de most már elkerülhetetlen, hogy Venezuela az érdekütközések egyik fókuszpontjává váljon.
Vagyis ott most évekig borzalmas lesz az élet – nem tisztem értékelni sem Guaidót sem Madurót, de a venezuelai nép érdekei lesznek körülbelül a legutolsó szempontok, melyeket a nagytiszteletű, tekintélyes diplomácia figyelembe fog venni a közeljövőben.
Marad a nyomor, éhezés, sírrablás, milliós kivándorlás, nyolcdolláros minimálbér és olcsó demagógia a kormánymédiából.
Ne legyen igazam, de Dél-Amerika szíriai konfliktusát látom érni Venezuelában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.