HÁBORÚ A LENGYEL NACIONALIZMUS ÉS A HOLOKAUSZT TÖRTÉNETE KÖZÖTT - INTERJÚ ELŻBIETA JANICKA LENGYEL IRODALOMTÖRTÉNÉSSZEL ARRÓL A KAMPÁNYRÓL, AMELYNEK CÉLJA, HOGY FELMENTSE A MEGSZÁLLT LENGYELORSZÁGOT A HOLOKAUSZTBAN VÁLLALT SZEREPE ALÓL, ÉS A ZSIDÓKAT TEGYE FELELŐSSÉ SAJÁT LEMÉSZÁRLÁSUKÉRT

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: JONATHAN BRENT
2019.05.03.

„Meg tudja ezt nekem magyarázni valaki? Lengyel tüntetők a Federal Plazán [New York City]” – Sandi Bachom dokumentumfilmes kérdezte ezt az Instagrammon 2019. március 31-én. Ugyanezt a kérdést fel lehetett volna tenni Chicagóban, Bostonban, Los Angelesben, Philadelphiában, Hartfordban és „világszerte számos más helyen”, ahol hasonló tüntetéseket rendezett sok, egymással laza kapcsolatban álló amerikai lengyel szervezet, többek között a Katyń Emlékhelyet és Más Történelmi Színhelyeket Védő Bizottság (New Jersey); a Lengyel Amerikai Stratégiai Kezdeményezés (Chicago); az Észak-amerikai Lengyel Örökség Tanácsa (New York) és a Dél-kaliforniai Lengyel Amerikai Kongresszus (Kalifornia).

Látszólag a tiltakozások a 447. számú szenátusi törvény ellen irányultak, amelynek címe: Igazságot Ma a Nem Kárpótolt Túlélőknek (Justice for Uncompensated Survivors Today [JUST]). A törvény, amelyet Trump elnök 2018 májusában írt alá, kongresszusi felügyelet alá helyezi a holokauszt idején a zsidóktól elrabolt javak visszajuttatását. New Yorkban mindazonáltal nyilvánvaló volt, hogy a tiltakozás éppen annyira irányult a zsidók és a zsidók szenvedései, mint a törvény ellen. Antiszemita plakátokat, antiszemita gesztusokat lehetett látni, és antiszemita jelszavakat skandáltak azok, akik Lengyelország dicsőségét és becsületét védték. Molly Crabapple író és színésznő, aki szemtanúja volt a Foley Square-on zajlott tüntetésnek, és erről egy Twitter-bejegyzésében számolt be, azt mondta a Tabletnek, hogy „nevetséges antiszemita jelszavakkal küzdeni az antiszemitizmus vádja ellen”.

Mindazonáltal sok lengyel úgy gondolja, a lengyel nemzeti identitás rendkívül szoros kapcsolatban van azzal a narratívával, amely szerint Lengyelország áldozat volt a második világháborúban és utána. Ha valaki megpróbálja megkérdőjelezni vagy minősíteni ezt a narratívát, dühödt elutasításban és vádaskodásban részesül. Azok a szervezetek, amelyek a március 31-i tüntetések mögött álltak, hisznek ebben a narratívában, és úgy látszik, széles támogatói táboruk van, és közös, koordinált erőfeszítéssel mind azt kívánják elérni, hogy a lengyelek holokausztban vállalt szerepét kitöröljék a történelmi emlékezetből. A tüntetők azt akarják, hogy Lengyelország a náci és szovjet agresszió makulátlan áldozata és a „nemzetek Krisztusa” maradjon.

Bebizonyítani a zsidók felelősségét saját lemészárlásukban, és áltudományos alapot adni a lengyel antiszemitizmusnak, ez a két fő eleme annak a stratégiának, amely ezt a narratívát meg akarja őrizni. Zsidók által írt szövegeket kiragadnak szövegösszefüggésükből, majd úgy idézik ezeket, mintha azt bizonyítanák, hogy a zsidó vezetést, az úgynevezett zsidó rendőrség magatartását és a döntési lehetőséggel nem rendelkező, kiirtással fenyegetett szülőket lehetne vádolni mindazzal, ami a zsidókkal történt. Egy olyan brosúrát, amelyben ilyen műveket soroltak fel, osztogattak a március 31-i tüntetés résztvevői között, amivel láthatóan azt akarták bizonyítani, hogy még zsidó szerzők is arra a megállapításra jutottak, hogy a zsidók a hibásak azért, ami velük történt. A listán szerepel Hannah Arendt könyve, az Eichmann Jeruzsálemben, amelyről azt írják, hogy elmondja az igazságot a „zsidó elitek árulásáról”, de furcsa módon idézik Hermann (sic! – helyesen Herman – KL) Kruk: A litván Jeruzsálem utolsó napjai című könyvét is, amely a vilnai gettó tragikus és hősies történetét mondja el...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/18. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/18. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)