2019. május 4., szombat

FÉKTELEN SZERELEM

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2019.05.03.


Ha egy országban harminc évvel a demokratikus átalakulás után a legfőbb közjogi méltóságok – a köztársasági elnök, a miniszterelnök, házelnök –, valamint újabban a bíróságok központi igazgatásának feje is mind egy harminc-egynéhány évvel ezelőtti szűk, legföljebb néhány tucat fős egyetemista körből kerül ki, annak három racionális magyarázata lehetséges.1. Az ország annyira híján van politikai tehetségnek, hogy harminc év elteltével sincs máshonnan meríteni, még a kormányzó párton belül sem. 2. Abban a nyolcvanas évekbeli kollégiumi baráti körben valami rendkívüli véletlen folytán a politikai tehetségeknek olyan kivételes csapata tűnt föl, amely azóta is minden mást elhalványít. 3. A legfontosabb politikai vezetők kiválasztásának mechanizmusában – ezt ideális esetben demokráciának hívjuk – valami súlyos szerkezeti hiba rejlik.

Ez utóbbit azonban mindenki rég megszokta, másképp fogalmazva: nem tartja hibának, hanem csak a demokrácia sajátos magyar változatának, ami nem kóros jelenség, ellenkezőleg: képes az önkorrekcióra. Magyarul, ha az ellenzéknek valami gondja van a hatalom szűk körből kikerült birtokosaival, egyetlen feltétele van egy másik, hasonlóan tehetséges csapat hatalomra juttatásának: a nemzetközi szakirodalomból ismert taktikák alkalmazásával meg kell nyerni a választást. Aminek ebben a rendszerben nincs beépített akadálya. Ha nem sikerül, annak csak valami taktikai melléfogás lehet az oka.

Legfőképpen nyolcvanas évekbeli barátok, ismerősök és – Esterházy Péter szavával – elvi társak e szűk köre tartja ezt természetesnek. Kövér László például, az Országgyűlés elnöke, rendre kötelességének gondolja, hogy felvilágosítsa a tudatlanokat – a képviselőktől a bírákon át az egyszerű népig – a helyes politikai rendszer sajátosságairól. (Most nem házelnöki tevékenységéről beszélünk, hanem csakis ideológiai megnyilatkozásairól.) A tudatlanok ezen egy ideig szörnyülködnek, aztán elkönyvelik azzal, hogy dr. Kövér ilyen furcsákat szokott mondani, és elfelejtik a legközelebbi szörnyülködésig.

Holott ezek a megnyilatkozások egyáltalán nem furcsák. Zárt, összefüggő, logikusan fölépített politikai nézetrendszer rajzolódik ki belőlük, a Magyarország nevű állam – most már hivatalosan sem Magyar Köztársaság – funkcionális ideológiája...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.