Szerző: BÖCSKEI BALÁZS
2019.05.10.
A politikatudomány nemzetközi szakirodalma visszatérően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az európai parlamenti választások alkalmával milyen területek és témák azok, amelyek egy-egy választás alkalmával mobilizálják a választókat. Másképpen fogalmazva, úgy is felvetődik a kérdés, hogy az európai tematika domináljon, vagy inkább belpolitikai hangoltságú legyen a kampány. Az EP-voksolás esetében ugyanis úgynevezett másodrendű választásról beszélünk. Ilyen alkalommal például a pártok kevesebb erőforrást mozgósítanak, továbbá magának a választásnak sincs olyan hatása, ami a kormányzati politika korrekciójával járna.
Az EP-választások során általában nem stratégiai módon szavaznak, sokkal inkább az értékpreferenciájuk vagy a szimpátiájuk lehet a döntő, amikor egy párt mellett döntenek. Viszont azáltal, hogy Magyarországon az ellenzékiek az „állítsuk meg Orbánt” jegyében maguk is emelik az EP-választás tétjét, kérdés lehet, hogy az előbbi megállapítás itthon mennyiben is érvényesül. Ha az ellenzéki szavazók ugyanis jelentősebb számban gondolják azt, hogy tényleg Orbán-megállító lehetőségről beszélünk, úgy többen szavazhatnak olyan pártra, amellyel kevéssé szimpatizálnak, de valószínűbben megugorhatja a küszöböt.
Általában is igaz, hogy Európa-szerte nemcsak a populista jobboldal emeli a választás tétjét, hanem az állandósuló európai krízis (vagy vélt egyensúly-átrendeződés) miatt is döntő fontosságú, hogy az egyes pártcsaládok mennyi mandátumra tesznek szert. Emellett a választással nemcsak az egyes, jövőre vonatkozó Európa-koncepciók kerülnek megerősítésre, hanem az eredmények az egyes pártok további – otthoni – (le)építkezésekhez is hozzájárulhatnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.