EGYMÁSTÓL FÉLÜNK A LEGJOBBAN – HERNÁDI JUDIT: NEM ÉRTETTEM, MIÉRT VAN KARÁCSONYFADÍSZKÉNT A FENYŐFÁN NAGY-MAGYARORSZÁG

168 ÓRA
Szerző: HAJBA FERENC
2019.05.25.

Született magánzó, aki csak mellérendelt viszonyban képes a létezésre. Ezt az állapotot „próbaidőre” önként felfüggeszti, az alkotás folyamatában nem kérdőjelezi meg senkinek a hatáskörét. Igaz, megválogathatja, melyik rendezővel dolgozik együtt, de talán Alföldi Róberttel értenek szót legkönnyebben. A Jászai Mari-díjas Hernádi Judit volt az ország első szabadúszó színésze. Nézeteit nem titkolja. Ezek miatt a köztévéből gyakorlatilag ki van tiltva, amit azért nem tart túl nagy veszteségnek. Rövidesen a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című Nassim Soleimanpour-darabban láthatja az Átrium közönsége. Egyetlenegyszer, mert a szerző rendelkezése szerint ezt a művet minden színész kizárólag egyszer mutathatja be életében, ráadásul próbafolyamat, felkészülés nélkül.

– Reméltem, hamar időpontot találunk a találkozásra, hiszen az „üres naptár ígérete” saját nyilatkozata szerint jobban vonzza a bizonyosságnál.

– Azt szeretem, ha marad sansz arra, hogy történjen valami váratlan, kiszámíthatatlan. Fölhív például Hollywoodból a Metro-Goldwyn-Mayer… Valami helyet csak kell hagyni azoknak az ajánlatoknak, amelyek feltétlenül elvállalandók.

– Gondolom, rengeteg üres hely van a naptárjában.

– Jó, hát az most tényleg nincs, kilenc darabban játszom, rövidesen viszont már tizenegyben.

– Mi volt a legnagyobb váratlan, színházhoz kapcsolódó esemény, ajánlat az életében?

– A „leget” egyszerűen nem bírom, a szótáramból is töröltem. Egyetlen „leg” van, hogy mikor voltam a legfiatalabb. Megmondom magának: amikor megszülettem.

– Akkor úgy kérdezem, melyik szerepajánlat volt emlékezetesen váratlan.

– Legutóbb az, amikor Alföldi Robi New Yorkban hajnalban fölhívott, hogy vállaljak szerepet A félelem megeszi a lelket című Fassbinder-darabban. Elolvastam a művet, visszahívtam, hogy vállalom, de nem vetkőzöm. Ez egyébként nem is volt benne a darabban, de Robinál sosem lehet tudni.

– Ez a felkérés váratlan volt?

– Nem számítottam rá.

– De miért nem? Alföldivel szívesen dolgozik, egy idősödő takarítónő és egy Németországba Marokkóból bevándorló férfi szerelmének drámája itt és most szerintem kifejezetten önnek kínálkozott. Nem érezte úgy, hogy önben benne van ez a szerep?

– Nem ezt mondtam, csak tényleg váratlanul jött a felkérés.

– De azért nem bánta meg, hogy elvállalta?

– Persze hogy nem. Robi utána azt mondta, na ugye, ezért az előadásért még vetkőzni is érdemes lett volna.

– A félelem megeszi a lelket nagy közönségsikert aratott, ahogy számítani lehetett rá, és ezért kapta a Psota Irénről elnevezett díjat is.

– Nem ezért kaptam, sok újságban rosszul írták. Persze talán ezért is, de konkrétan a kritikusok díját ítélték oda érte...

ITT OLVASHATÓ