EGY JOBB ÉLET REMÉNYE A BETONSIVATAGBAN

FORTEPAN
Szerző: CSURGÓ DÉNES, BARAKONYI SZABOLCS
2019.05.19.

A paneltömböket, a szoci lakótelepeket lehet szeretni meg nem szeretni, de nem lehet letagadni, hogy annyira részei Budapest városképének, mint a Lánchíd vagy a Szent István Bazilika. Ma már, amikor amolyan szocialista maradványként tekintünk a panelekre, sőt, egyes helyeken már a lebontásukról fantáziálnak, nehéz elképzelni, hogy valaha az ezekből a szürke monstrumokból álló új városrészek egy új, jobb élet szimbólumai voltak, amelyek tízezreknek nyújtottak olyan új otthont, amiről korábban csak álmodni tudtak talán.

Az ilyen, “semmiből” kinőtt panelvárosok egyike Újpalota, az egyik legnagyobb budapesti lakótelep, amelyet idén 50 éve kezdtek el építeni. Legalábbis hivatalosan ekkor rakták le az alapkövét . Ezután nem sokkal pedig családok tízezrei töltötték be a 10-12 emeletes házakat az egykori bolgár kertek, szántóföldek és mocsarak helyén. Az egyik ilyen család az anyukámé volt , a nagymamám pedig még mindig itt lakik. Ők 1975-ben költöztek be a lakótelep egyik utoljára megépült 14 emeletesébe egy komfort nélküli, hetedik kerületi lakásból.

Hál’istennek nem kell elképzelnünk, hogy milyen volt egy frissen felhúzott lakótelepen az élet, Horváth Péter fotográfus ugyanis éveken keresztül dokumentálta Újpalota mindennapjait, ezek a képek pedig most már a Fortepan gyűjteményének a részét képezik...

ITT OLVASHATÓ