Szerző: BALLA ISTVÁN
2019.05.15.
Miért nem lehet hagyományos módon tanítani a történelmet? Mit kezdjen egy tanár a 20. századdal, amikor a politika is állandóan újra próbálja írni azt? Az ismeretekre vagy a diákok készségeinek fejlesztésére érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni? Foki Tamással, az ESTÖRI nevű történelmi verseny zsűrielnökével, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettesével beszélgettünk.
Rákosi Mátyás beszélget Germanus Gyula elvtárssal. A rögtönzött színpadon a nemzetközi hírű orientalista-nyelvész Almássy László Afrika-kutató független tudósi tevékenységét védi, Rákosi erre egyre fenyegetőbb hangnemben, a kommunista kor nyelvén válaszolgat. Érezni, hogy a tudós minden megnyilvánulása érveket kínál majd a másik elítéléséhez.
Egy másik jelenetben Szent-Györgyi Albert próbálja meggyőzni Kállay Miklóst arról, hogy ő remek kiküldött lenne Isztambulban, és el tudná érni a háborúból való fájdalommentes kiugrást. Ám a miniszterelnök ebben kételkedik, szerinte egy tudós erre a feladatra nem alkalmas.
Ilyen típusú jelenetek kidolgozása és előadása is a része volt az idei - a Kárpát-medencei magyar tizedikes középiskolásoknak kiírt - ESTÖRI versenynek (a döntőt itt lehet megnézni), amelyet most harmadik alkalommal szervezett meg az Esterházy Magánalapítvány. A korábbi versenyek elsősorban az Esterházy családra fókuszáltak, idén viszont a 20. század viharos, 1936-1956 közötti húsz éve volt a tárgyalt időszak.
Ez pont egy olyan két évtized, amiről a közbeszédben sincs konszenzus. Nap mint nap látjuk, hogyan írja felül, sajátítja ki a maga számára a politika ezt kort.
„Izgultunk mi is, hogy félremehetnek dolgok. De a diákok nagyon érzékenyen, nagyon szépen dolgozták fel az általuk kiválasztott eseményeket, hősöket”
– mondja Foki Tamás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.