AZÉRT, MERT VESZÉLYES ÉS FERTŐZŐ, MINT A PESTIS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2019.05.16.

Nagyon nem akartam Kövér László torz lelkével foglalkozni, hiszen segíteni nem tudok rajta, megváltoztatni főleg nem tudom. Szánni nem vagyok képes, gyűlölni nem szeretném. Csak éppen. Csak éppen eszembe jutott Gyula. Gyula olyan ember – remélem jelen időben és jó egészségben -, akit évekkel ezelőtt ismertem meg. Gyula női fodrász volt, meleg, cigány és egyedül nevelte a gyerekét. Mindent képviselt, amit Kövér László és a hozzá hasonlók gyűlölnek és gyűlöltetni akarnak. Minden volt, ami ellen uszít most a hatalom és a hatalmat szolgáló propagandisták hada. Gyula végtelenül jó ember volt. Remélhetőleg most is az, de legalább 15 éve nem találkoztunk, ezért a múlt idő.

Véletlenül kerültem hozzá. Abban a városban kerestem fodrászt, ahol akkor dolgoztam, mert megoldhatatlan volt a lakóhelyemen a dolog, annyira korán indultam és későn értem haza. Gyulát ajánlották a munkatársaim, de semmit nem mondtak róla, csupán annyit, hogy nagyon ért a szakmájához. És tényleg nagyon értett. Simán az ember szemébe mondta, ha valaki konkrét elképzeléssel állt elő és Gyula szerint az nem illett az arc karakteréhez. Drágám, én megcsinálom neked, de úgy fogsz kinézni, mint egy lestrapált utcalány. Ilyen kedvesen csinálta, de ha az ember rábízta magát, csodát tett. Soha nem hozott lázba a frizurázkodás, de bevallom, időnként csinosnak éreztem magam, amikor kijöttem a keze alól.

Gyula tehát dolgozott, vezette a háztartást, főzött, mosott, takarított, nevelte a gyereket, szülőértekezletre járt, farsangi jelmezt varrt, recepteket cserélt a kuncsaftokkal és ki nem fogyott a gyerekszáj-történetekből. Gyula képes volt úgy szeretni a gyerekét, mintha apja és anyja lenne egyben. Ameddig hozzá jártam, soha nem hallottam egyetlen gonoszkodó megjegyzést sem tőle, sem róla. Még a háta mögött sem. Abban nagyjából biztos vagyok, hogy ha valaki azt mondta volna Gyuláról, hogy nem jó szülője a gyerekének – saját gyereke volt a kisfiú. Annyira vágyott gyerekre, hogy megnősült. Aztán a baba születése után a felesége otthagyta őt is, a kicsit is. Rájött, hogy szabad akar lenni. Azt hiszem, jól tette – azt az ügyfelei széttépték volna. Mert tudtuk, anyaként tudtuk, hogy az a kisfiú nagyon szerencsés.

Azt nem tudom, Kövér László milyen szülő, milyen nagyszülő, ha van unokája. Azt viszont tudom, hogy ilyen embernek sem közjogi méltóságot, sem semmiféle funkciót nem lenne szabad viselnie. Megszólalnia sem lenne szabad nyilvánosan. Nem azért, mert hülyeségeket beszél. Azért, mert veszélyes és fertőző, mint a pestis. Hány meleg vagy más téren az átlagtól eltérő ember él közöttünk? Azt hiszem, a homoszexualitás a leggyakoribb, ezért őket érintheti súlyosan az az emberinek nehezen, de még véletlenül sem nevezhető aljasság, amit egyre többen, egyre hangosabban engednek meg maguknak akár a kormány tagjai, akár a kormánypárt különbejáratú, ám közpénzből eltartott firkászainak körében. Hány ember gyomra szorul görcsbe azért, mert ő maga meleg vagy gyereke, testvére, rokona, barátja az? Hány fiatal él rettegésben azért, mert rájött arra, hogy ő is a megbélyegzettek közé tartozik és semmit nem tud tenni ellene? Hány szülő gondolkodik most azon, hogy hová menekítse a nem Fidesz-kompatibilis gyerekét, hogy nehogy ezek ártani tudjanak neki?

Hányan vélik úgy, hogy egy meleg ember nem egyenrangú és nem egyenjogú pusztán azért, mert melegnek született? Miért kellene eltűrni, szó nélkül hagyni azt, ami ebben az országban történik napról napra, egyre súlyosabb terhet rakva mindannyiunk vállára? Miért kellene úgy tennünk, mintha Kövérnek vagy bárkinek joga lenne ilyen legalja, mocsok módon bármelyik embertársunkról böfögni?

...

ITT OLVASHATÓ