AZ ÖNZÉSRŐL ÉS A BUZIZÁSRÓL

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2019.05.17.

Azt mondja Gulyás Gergely, hogy önzés az azonos nemű párok gyerekvállalása, mert így nem lesz apja és anyja a gyereknek, Kövér László pedig arról beszél, „a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.”

Akkor beszéljünk egy kicsit az önzésről. Önzés-e megadni mindent annak, akit a gyerekünknek tartunk? Önzés-e felkelni hajnali 3-kor a kisbabához, még ha nem is a vér szerinti gyerekünk? Önzés-e aggódni, átérezni a fájdalmat? Önzés-e kuporgatni, hogy neki már legyen valamije? Vagy önzés-e egyáltalán az, ha azt kívánjuk, átadhassuk a tudásunk, szeretetünk valaki másnak?

Nem tudom, milyen fogalmai vannak Gulyásnak és Kövérnek az önzésről, az önmegvalósításról, a kiteljesedésről, de ezek egyikét se mondanám káros fogalomnak, ha a gyerekvállalásról van szó. Mert a gyerekvállalás végül is arról szól, hogy felelősséget vállalok. És ez a felelősségvállalás akkor is megvan, ha valakinek a nem vér szerinti gyerekéről van szó. A döntés ezzel a felelősségvállalással születik (és most ne beszéljünk arról, hogy ez a felelősségvállalás nincs meg mindig, hiszen a heteró pároknál sincs meg)...

ITT OLVASHATÓ