AZ OKTATÁSRÓL - NEMZETI ÉS EURÓPAI ALAPÉRTÉKEK

V21
Szerző: NAHALKA ISTVÁN
2019.05.

Hazánk az oktatást tekintve éppen visszafelé halad azon az úton, amelyen a sikeres országok létrehozzák a 21. században a társadalom igényeit kielégíteni tudó oktatási rendszerüket. A mindent meghatározó változások elől nem lehet elbújni: vagy lesz Magyarországnak eredményes tanulást, versenyképes tudást biztosító alap-, középfokú és felsőoktatása, vagy végképp lemaradunk, nem csak az oktatásban, hanem a gazdasági versenyben, és az életminőséget tekintve is. 

Magyarországon a 2018-as parlamenti választásokhoz úgy értünk el, hogy csökken azoknak a 16-18 éves fiataloknak az aránya, akik még iskolába járnak, ez érvényes a megfelelő korosztályból a felsőoktatásban tanulókra is, nő viszont a korai iskolaelhagyók aránya. A nemzetközi tudásszintmérések súlyos problémákat jeleznek az oktatás minőségével kapcsolatban. Kimutatható, hogy évről évre nagyobb az esélyegyenlőtlenség mértéke az iskolában, a szegények, a romák diszkriminációja, valamint elkülönítésük fokozódik. A köznevelés és a felsőoktatás intézményeiben a pedagógusok egyre kevésbé érezhetik úgy, hogy valódi értelmiségiként végezhetnek alkotó tevékenységet.

A mindent eluraló központosítás gyakorlatilag megszűntette a szakmai autonómiát, a közoktatásban az intézményeket felülről jövő döntések kivitelező szerveivé alacsonyította, elvette jogi személyiségüket, gazdálkodási lehetőségüket és minden fontosabb helyi döntési jogosultságukat. A rendszerváltás utáni fejlődés egyik jelentős vívmányát, az oktatási intézmények fenntartásában és irányításában az önkormányzatiság elvének érvényesülését kiiktatta a rendszerből.

A szakképzés romokban hever. A meghozott döntések azt eredményezték, hogy ma Magyarországon egy leendő szakmunkás az iskolában nem szerezheti meg a munkaerő piacon jól hasznosuló általános műveltséget, nem tud idegen nyelven kommunikálni, nem ért eléggé a digitális világ eszközeihez.

A jelenleg működő oktatásirányítás, az oktatáspolitika tovább rontotta az oktatással kapcsolatos döntésekben való társadalmi részvétel 2010 előtt sem túl jól működő rendszerét. Csak a készülő jogszabályok szövegtervezeteinek véleményezéséről lehet szó, ám a megfontolt, de kritikus észrevételek figyelembe vételére példát sem lehet mondani. A szakmai előkészítés, ha van egyáltalán (számos esetben a döntések színvonala alapján ez megkérdőjelezhető) csak a politikusok akaratának „szakmai” megerősítését szolgálja, alternatív szakmai elképzelések megfontolására remény sincs. Általában is igaz, hogy a döntések nem épülnek érdemi, az érintettek széles körének részvételével zajló vitákra...

ITT OLVASHATÓ