AZ EP-VÁLASZTÁS IGAZI TÉTJE, HOGY MEGÖLI-E MAGÁT A NER ELLENZÉKE

24.HU
Szerző: PETŐ PÉTER
2019.05.26.

A Fidesz újabb erődemonstrációt tartva magabiztosan nyeri a vasárnapi EP-választást. Ennek a sikerének azonban valójában akkor lesznek jelentős belpolitikai következményei, ha az ellenzék – a brutális vereségen túl – relatív sikereket és kudarcokat elérő tagjai egymásnak feszülnek, s felszámolják az önkormányzati választási együttműködési lehetőségeket, illetve helyi győzelmi esélyeket.

Majdnem csak a Fidesz

Az a részvételi aránytól függetlenül biztosnak látszik, hogy az EP-választáson a Fidesz minden értelemben óriási győzelmet arat, hiszen jó eséllyel megszerzi a szavazatok több mint felét, ami mindenféle mandátumszámítási modell mellett egyértelmű győzelem. Orbán Viktor és élcsapata nagy hatékonysággal működteti, állandó mozgásban tartja a felfoghatatlan mennyiségű erőforrással, közpénzzel támogatott szervezetet. A belső nyomásgyakorlási technikák részeként még nyitottak az önkormányzati pozíciók, azaz minden településen teljesítenie kell a helyi gépezetnek és jelöltnek azért, hogy ne veszítse el pozícióját.

Ezzel a miniszterelnök érdemi kihívó nélkül is versenyben tartja az embereit, akik le is szállítják a megfelelő szavazatmennyiséget. A módszer arra is jó, hogy ne engedje töredezni a politikai közösséget, amely folyton olyan sorsdöntő ütközetre készül (népszavazás, országgyűlési, EP- és önkormányzati választás), amelyen úgymond a tét a haza léte, így a propagandagépezet segítségével a tábort újra és újra megmozdítják, meccsben tartják.

Aktuális sikerüknek nyilván lesznek fontos funkciói, a nemzetközi vitákban jelentős érv az erős demokratikus legitimáció (a nemzetközi demokratikus és európai közeg ugyanis demokratikusnak könyveli el a versengő autokráciában rendezett választást). Látható, hogy az ekkora fölény garantálta stabilitás a legfontosabb a külföldi hatalmaknak, a győzelem háttere kevéssé érdekes számukra, így Orbán szabadon mozoghat. Ugyanakkor ez a választás árnyalhatja a képet, azaz szűkítheti Orbán mozgásterét, mert a küzdelem – a kormányfő állításával szemben – nem a bevándorlás, hanem az EU-pártiak és az EU-szkeptikus, orosz háttérrel erősödő populisták közötti törésvonal köré szerveződik. Azaz ha az Európai Unió feltétlen hívei felülkerekednek, világossá teszik majd, a Kína és az Egyesült Államok közötti globális rivalizálásában egyenrangú szereplőként, erősödő Európával kívánnak részt venni, így kevésbé tűrik majd az orbáni kalandozást.

Ez a választói többség persze akkor is jelentős érv lesz minden vitában, ahogyan idehaza is újra és újra előállhatnak azzal: az emberek újra megerősítették a Fidesz politikáját, a kormány minden intézkedését utólag és előre is aláírták.

Ennek követlen belpolitikai következményei tehát kimerülnek abban, hogy

a kormánypártnál nem kényszerülnek módosításra, azaz az eddig megismert folyamatok korrekcióját a magyar EP-választások nem hozzák el...

ITT OLVASHATÓ