Szerző: MOLNÁR CSABA
2019.05.03.
Az amerikai Kongresszusi Könyvtár lassan kilencven éve támogatja a legkülönfélébb könyvek, folyóiratok Braille-írásos kiadását, hogy a vakok is elolvashassák őket. Noha a digitalizáció, illetve a karakterfelismerő felolvasószoftverek fejlődésével a Braille-írás jelentősége világszerte csökken (emiatt egyre kevesebb látássérült tanul meg Braille-t olvasni), a betűket hat, ujjal érzékelhető kiemelkedéssé konvertáló írásrendszer szerepe a vakok információszabadságának kiterjesztésében felbecsülhetetlen.
Ahogy azonban a hagyományos könyvnyomtatásban, úgy a Braille-kiadványok esetében sem nyeri el az összes megjelent mű minden ember tetszését. A Playboy amerikai adófizetők pénzéből finanszírozott Braille-kiadása például annyira felpaprikázta az egyik erkölcscsősz republikánus képviselőt, hogy egyszemélyes háborút indított a magazin ellen, az eredmény pedig ideiglenes betiltással ért fel.
A VILÁG PEDIG ÚJRA JOBB HELY LETT.
Igen, a Playboynak létezett (sőt létezik) Braille-írásos kiadása, amelyben értelemszerűen nem voltak képek, csak szöveg, de hát a látóknak szerkesztett lapot is csak a novellákért és a szocioriportok kedvéért veszi mindenki. Mack Mattingly republikánus képviselőnek 1981-ben valahogy tudtára jutott, hogy a Kongresszusi Könyvtár vakokat és gyengénlátókat segítő nemzeti könyvtári szolgálata keretében a Playboyt is lefordítják Braille-ra. Ezt pedig erkölcstelennek és az adófizetői dollárok elherdálásának tartotta, ezért
VALÓSÁGOS KERESZTES HADJÁRATOT INDÍTOTT ELLENE.
A Nemzeti Könyvtári Szolgálat 1931 óta működik, és célja, hogy olyan kiadványokat tegyen elérhetővé ingyen a nem látóknak, amelyektől abban az időben teljesen elestek volna. A program tetemes pénzügyi forrásokat emésztett fel, 1985-ös költségvetése megközelítette a 34 millió dollárt. Az senkit sem zavart, hogy olyan jól fésült, tisztes kiadványokat, mint a Good Housekeeping vagy a National Geographic, lefordítanak a vakoknak,
NA DE A PLAYBOY, AMELY EGYMAGA 103 EZER DOLLÁRBA KERÜLT ÉVENTE?!
A magazint 1970 óta fordították le Braille-ra, és – csodák csodája – hamar az egyik legnépszerűbb magazinná vált a szolgálat katalógusában. Gyakorlatilag minden szöveges tartalmat magában foglalt az eredeti kiadványból, csak a fotók, a karikatúrák és a reklámok hiányoztak belőle. Minthogy a Braille-szövegek nagyobb helyet foglalnak, és az őket hordozó papír is vastagabb, a Braille Playboy négyszer annyi oldalt számlált, mint az eredeti magazin, és – fizikai méreteit tekintve – az előítéletekkel ellentétben meglehetősen tekintélyes olvasmány volt. Alig nyomtattak rá tintával, kivéve a címét és a nyuszis logót (a látó könyvtáros kedvéért)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.