A SZABADSÁG DÁN RECEPTJE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Balázs
2019.05.12.

Balázs friss egyetemistaként került Dániába, ahol nem csak az egyetemet végezte el, hanem dolgozni is kezdett. Arról beszélgettem vele, hogy a dánok tényleg a világ legboldogabb népei között vannak-e, megszokható-e az ottani időjárás és egy diákcsereprogram révén milyen volt a sanghaji felhőkarcolók között járni.

Balázs hat éve döntött úgy, hogy Dániában folytatná a BME-n megkezdett tanulmányait. Magyarországon még csak pár hete van (egy kisebb világkörüli út végeztével), így adódott a kérdés, milyen változásokat lát a környezetében.

„Érden végigmentünk az utcán autóval, az utak fel vannak újítva, új épületek vannak, buszmegállók, cukrászda – ezek a legszembetűnőbb változások. A fiatalok között sokan keresik az utukat, a szüleim-nagyszüleim korosztályai pedig kicsit borúsabban látják a jelent, mint mi” – mondta.

Visszatérve a hat évvel ezelőtt történtekre, Dánia úgy jött szóba az életében, hogy egyrészt ingyenes az oktatás, másrészt volt egy barátja, akinek a korábbi barátnője dán volt, így némileg ismerte az országot.

„Az egész nagyon letisztultnak tűnt. Érkezéskor elképesztő szabadságérzésem lett. Leszálltunk Koppenhágában, felszálltunk az északi Aarhusba tartó vonatra. Érdekes volt látni, hogy minden mennyire tiszta, mennyire igényes, milyen sokan bicikliznek – és hogy mennyire rossz az idő, pedig augusztus volt…” – mesélte az első kultúrsokkról.

Az egyetem más volt, mint a magyarországi, kisebb, 30 fős osztályokkal dolgoztak, rengeteg volt a gyakorlati és a csoportmunka, maga az oktatás pedig sokkal inkább gyakorlatorientált volt – az egész a felépítésében sokkal inkább hasonlított egy magyar középiskolára.

Dolgoznia is kellett, hiszen az ösztöndíj egyik feltétele, hogy legalább havi 43 órát kell dolgozni mellette. Balázsék 2013 augusztusában mentek ki, ősztől mosogatóként dolgozott egy belvárosi étteremben. Ezt az állását egyébként az egyetem végéig meg is tartotta.

Tényleg boldogok a dánok?

ITT OLVASHATÓ