Szerző: KERNER ZSOLT
2019.05.28.
A csúcsjelölti rendszer egy hatalmi harcból született. Az Európai Parlament az egyetlen demokratikusan választott szervként azt gondolta, nagyobb szerep kellene, hogy jusson neki az EU kormányaként funkcionáló Európai Bizottság elnökének megválasztásában. A tagállami állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsnak az elnök kiválasztásakor csak azt kell figyelembe vennie, milyen eredményt értek el a pártcsaládok a választáson, a parlament viszont az előző ciklusban úgy döntött, hogy a pártok jelölnek egy-egy embert a választások előtt, akit a bizottság vezetésére szánnak. A rendszert a tanács természetesen nem fogadta el, hiszen nagy hatalom az, hogy zárt ajtók mögött hozhatja meg ezt a döntést. Még a parlament pártcsaládjai sem mind fogadják el.
Ennek ellenére a dolog működött, legalábbis az előző ciklusban. Jean-Claude Juncker, az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje lett az Európai Bizottság elnöke, hiába nem támogatta Magyarország és Nagy-Britannia. Így viszont sokkal nehezebb azt mondani, hogy most ne így legyen, hiszen egyrészt van rá precedens, másrészt a korábbinál nagyobb részvétel azt jelzi, az európai választópolgárokat érdekli, hogy ki vezeti az EU-t, és bele is szeretnének szólni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.