Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2019.05.09.
Már-már banálisan szikár, rövid, lényegre törő szöveget talál, aki esetleg utánanézne a világ eddigi legiszonyatosabb háborújának európai (fegyveres) részét lezáró fegyverszüneti okmányra. Összesen hét mondatból áll, azok sem valami bőbeszédűek. Többnyire szűkszavúan rögzítik a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió által már jóval korábban előírtakat, vagyis az azonnali, és minden feltétel nélküli megadást, a fegyverek (hajók, tank, mindenféle harceszköz) sértetlen átadását a győzőknek.
Magát az eredeti szöveget is szinte megalázóan alacsony beosztású tisztek előtt kellett aláírnia Reimsben Alfred Jodlnek, a Wehrmacht vezérkari főnökének 1945 május 7-én, bár ezt a szovjet fél nem ismerte el végleges fegyverszüneti dokumentumnak, így a legmagasabb szintű katonai vezetők részvételével végül másnap, 8-án éjjel került sor a végleges (előbbitől tartalmában gyakorlatilag nem különböző) dokumentum aláírására.
Mivel a késő éjjeli ceremónia moszkvai idő szerint már éjfél után zajlott le, Oroszországban, illetve a volt szovjet megszállás alatti államokban máig május 9-ét tekintik a háború befejezésének.
Már ahol megemlékeznek róla.
Szomorú tény, hogy a hazai társadalmi emlékezetben nincs megfelelő helye ennek a dátumnak, akár nyolcadikáról, akár kilencedikéről legyen szó. Ezen nem változtat az a másik tény sem, hogy a náci terrort a sztálinista szovjet megszállás követte nálunk (erről – nagyon helyesen – megemlékezünk minden évben az 56-os forradalom kapcsán).
Szomorú tény, hogy a hazai társadalmi emlékezetben nincs megfelelő helye ennek a dátumnak, akár nyolcadikáról, akár kilencedikéről legyen szó. Ezen nem változtat az a másik tény sem, hogy a náci terrort a sztálinista szovjet megszállás követte nálunk (erről – nagyon helyesen – megemlékezünk minden évben az 56-os forradalom kapcsán).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.