ZORÁN: A SZÍNPAD JOBBAN BEHÚZ, MINT BÁRMILYEN KÁBÍTÓSZER

HVG ONLINE
Szerző: BALLA ISTVÁN
2019.04.01.

Hihetetlen módon tudjuk ismételgetni a történelmet, és nem tanulunk az előző generációk tapasztalataiból, sőt nem tanulunk a saját kárunkból sem – mondja Zorán arról, miért lehetnek aktuálisak a négy évtizede írt sorok, miszerint „langyos a sör, de nekünk így is jó”. Októberben megint az Arénában koncertezik.


hvg.hu: Nagy budapesti koncertjei időnként az Arénában vannak, máskor a Kongresszusi Központban vagy a Müpában. Miért váltogatja a helyszínt?

Zorán: Egyrészt jólesik a változatosság, másrészt nem is lenne reális, ha az egymás utáni években az Arénát céloznám meg. Nem csak a tízezres közönség miatt, hanem azért sem, mert ez olyan fokú felkészüléssel jár, amit nem akarok évente a nyakamba akasztani. Az idei Aréna-koncert is már tavaly év vége óta folyamatosan foglalkoztat. A műsor megszerkesztése, a vendégek meghívása, a látvány kitalálása és sorolhatnám még, mivel jár egy ilyen koncert. Ezek a kisebb helyeken jóval egyszerűbb feladatok, mint az Aréna esetében.

hvg.hu: Ezeket mind ön tartja kézben? Nem tudja, vagy nem akarja delegálni a feladatokat?

Zorán: A legfontosabbat, a műsort mindig én rakom össze, hiszen én éneklem a dalokat, nekem kell kitalálnom, hogy milyen számokat játsszunk, hogy mi legyen az első és az utolsó dal, meg mindazt, ami e kettő között történni fog. Mondjuk úgy, az én feladatom a koncertek tartalmi részének összeállítása, de az, hogy mindez hallható és látható legyen, már a csapathoz tartozó profi szakemberek kezében van. Az utánunk jövő zenészgenerációk színrelépésével párhuzamosan már megjelentek a különböző részfeladatok szakemberei: a menedzserek, a rendezők, a látványtervezők stb. A mi generációnk viszont úgy nőtt bele ebbe a műfajba, hogy nulláról kellett mindent kitalálnunk – önképző műfaj volt ez eleinte, szőröstől-bőrőstől. A Metro Klubban, kezdés előtt, mi magunk állítottuk be a cuccot, felkapcsoltuk azt a néhány színpadi lámpát, aztán belevágtunk. De csak a kezdetek kezdeténél volt ez így, mert amikor már elszakadtunk a bölcsőnktől, a klubkörnyezettől, és elkezdtünk koncertezni, nem is működött volna az egész jobb berendezések és technikusok nélkül. Azóta már nekem is van menedzserem, rendezőm, hangmérnököm, fővilágosítóm stb., de az a bizonyos "végső szó" joga még mindig nálam van, és ez – mint azt azóta több életrajzi könyvből is megtudtam – a legnagyobb világsztároknál sincs másképp...

ITT OLVASHATÓ