Szerző: MURÁNYI GÁBOR
2019.04.07.
„Legfeljebb a partvonalról kiabálhatok be néha, olyat például, hogy vetített díszleteket semmiképp ne csináljanak, mert a színpad az színpad, a mozi az mozi, s a kettő keveredéséből nem lesz színház. Vagy olyat, hogy én háromfelvonásosat írtam, ne alakítsák át kétrészessé... mert a közönség ülőberendezése hagyományos és elfárad, ha idejében nem engedik neki a cigaretta- és nyújtózkodási szünetet.” - 1963 őszén, első regényének színpadi premierjét megelőzően aggályoskodott így Fejes Endre, akinek „bekiabálásaira” az akkortájt formabontó (fő)rendező, Kazimir Károly nem hallgatott. Két hosszú felvonásban, képi effektekkel megspékelve mutatta be s vitte sikerre a Thália Színházban a Rozsdatemetőt.
Fél évszázaddal később a Tasnádi István által továbbírt, s a minap bemutatott színdarab rendezője, Máté Gábor is figyelmen kívül hagyta a szerző egykori tanácsait. Az eredeti három felvonást például egyetlen monstre hosszúságúba tömörítette; a másodikban, Tasnádi 2.0-s víziójában pedig a mozi tobzódik a színpadon: villódznak az archív felvételek a túrórudit zsákmányoló 2006-os tévéfoglaló önjelölt forradalmárokról, köztük a korunkbeli hábetlerekről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.