TÁRSKERESŐK

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SPÁNYIK MIKLÓS
2019.04.05.

Régebben, ha valaki társat keresett, egyszerűen beült egy zenés szórakozóhelyre, és némi nézelődés után kiválasztotta a számára megfelelő partnert. Mára ez a lehetőség kihalt. Rendkívül zajos diszkók, zenegépes, barátságtalan presszók és pangó éttermek állnak a partnerkeresők rendelkezésére. Ez az út nem járható. Marad tehát a korlátlan internetszolgáltatás. Százával jelennek meg a különböző oldalakon a hölgyek hirdetései. Minden korosztály képviselteti magát, bőséges a választék. Jómagam legalább húsz leányzónak (asszonynak) válaszoltam. Megadtam a telefonszámomat is, hogy mielőbb létrejöhessen a randevú. Közülük négyen visszajeleztek, és életre szóló élménnyel ajándékoztak meg.

Júlia

Egy bérház második emeletén lakik. Frottírköntösben fogad, arcát enyhe smink fedi. Széles mosollyal kalauzol a múzeumi hangulatot árasztó nappaliba. A falakon sárgult családi fényképek, közöttük rózsafüzér és feszület csüng. A meggyfából készül bútorok komorságát a fehér horgolt terítők se képesek feloldani. Júlia kávét és üdítőt rak az asztalra. Csontos keze kicsit remeg, amikor az italt tölti. Kortyolgatás közben feltérképező pillantásokat vetünk egymásra.

– Miért hirdettél? – kérdezem hirtelen.

– Tudod, az én koromban már nagyon macerás a társkeresés. Az utcai ismerkedést utálom, szórakozóhelyre ritkán megyek, a munkahelyi flörtöt elutasítom, nem marad más, csak a net.

Itt szünetet tart, és cigarettáért indul. Ahogy elhalad az ablak vonalában, a köpenyen keresztül jól látni az alakját. A telt melleit, az asszonyos csípőjét és a hosszú combokat úgyszintén. Örömmel és mohón fogadom be a látványt.

– A válás után ideköltöztem anyámékhoz – folytatja –, amíg ők éltek, kitűnően éreztem magam. A gyerekek is velem voltak, bőven elfértünk ebben a nagy lakásban. Aztán a két poronty felnőtt, kirepültek, és kész. – Dühösen szippant egyet a Marlboróból, majd széles mozdulatokkal eloltja.

– Mivel foglalkozol? – érdeklődöm tovább. Újra rágyújt, úgy válaszol.

– Titkárnő vagyok egy vállalkozónál, de tolmácsként is szerepelek, mert az üzleti tárgyalások alkalmával én fordítok. Angolul és németül beszélek középfokon. Az anyagiakra nincs panaszom, kényelmesen megélek a keresetemből. Persze, az utcára kerülés veszélye ott lebeg a fejem fölött – fejezi be a tájékoztatást. Nem értem ezt a nőt. Kifejezetten csinos és vonzó teremtés, ennek ellenére egyedül él.

– Nem kínzó a magány? – szegezem neki a kérdést.

– Néha rettenetesen az – sóhajtja –, de olyankor lekötöm magam valamivel. Olvasok, zenét hallgatok vagy bóklászok a közösségi oldalakon. Az a helyzet, hogy megszoktam az egyedüllétet. Borzasztóan idegesítene, ha valaki állandóan itt téblábolna körülöttem. Azért van, amikor felrúgom az apácaéletet. – Harsányan nevetni kezd, keblei izgatóan hullámzanak. Ezután a konyhába invitál. Katonás rend mindenütt, a tűzhely ragyog, sehol egy mosatlan edény, és a padlóról is enni lehetne. Nem tagadom, elkap a sárga irigység.

– Csak hideg harapnivalóval szolgálhatok, mert nem vezetek háztartást – közli velem, és pakolja a hűtőből a finomságokat. Istenien belakmározunk, szuszogva térünk vissza a szobába. A kényelmes díványra huppanunk, és békésen eregetjük a füstkarikákat. Témák sorát boncolgatjuk, keresve ezzel a másik érdeklődési körét.

– Nincs kedved itt maradni éjszakára? – kérdezi teljesen váratlanul. Soha életemben nem történt még velem ilyen, hogy egy alig ismert nő félreérthetetlenül marasztaljon. Tanácstalanul bámulom a szőnyeget. Emésztem az eseményeket. Némi esetlenkedést követően maradok. Az éjszaka folyamán a francia ágy rúgói roppant strapabírónak bizonyulnak. Az érzelmek viszont messzire elkerülnek minket. A reggeli búcsúzáskor megígéri, hogy majd felhív telefonon. Azóta se jelentkezett...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/14. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/14. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)