Szerző: Határátkelő / Zsófi
2019.04.07.
Legalábbis ezt tapasztalta Zsófi, akinek van összehasonlítási alapja, hiszen francia férjével élt már Franciaországban, most pedig Magyarországon élnek. Mint a Fromázson írja, a franciák élethez való csodálatos viszonyát érdemes megfigyelni. Már az is sokatmondó, ha magyar és a francia nyelv egy-két kifejezését összehasonlítjuk.
„Mi magyarok gyakran mondogatjuk, hogy „nehéz az élet”, míg a francia köztudatban inkább a „la vie est belle” azaz az élet szép kifejezés honosodott meg. Tehát a franciáknak szép az élet, nekünk meg nehéz.
Aztán ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor szinte magunkat is megnyugtatva konstatáljuk, hogy „az élet nem habostorta”. Az a bizonyos dolog nem is sikerülhetett volna jobban, mert egyre s másra nehézségekkel kell megbirkóznunk, és az élet már csak ilyen.
Eközben a francia nem sokat izgatja magát, ha valami bosszúság éri, könnyebben tovább lép rajta azzal, hogy „c’est la vie” azaz ilyen az élet. De ezt nem földbe döngölős szomorúsággal nyugtázza, hanem belátva, hogy minden mindig nem sikerülhet, de ott lóg a levegőben az érzés, hogy na, majd legközelebb!
Kedves férjem már 7 éve próbál ránevelni a francia hozzáállásra, de bevallom, hogy még mindig van mit tanulnom, mert néha – általában minden komolyabb ok nélkül – rám szakad a magyaros kétségbeesés!
Jelenleg fáradt vagyok és ingadozó a hangulatom, a régi ruháimba még nem férek bele és a bőrömet is tönkretették a hormonális ingadozások, valamint elszigetelve érzem magam a világtól. Ennek ellenére jól vagyok. Mégis működik a franciás tréning!
Félix 4 hónapos lesz, mire ezt a posztot befejezem. Belegondoltam, hogy ha Franciaországban dolgoznék most, akkor már 3 hónap után visszavárnának a munkahelyemre.
Akármennyire is sietek vissza a munka világába, ezt még én is korainak tartom, főleg ha rápillantok a kisbabámra, aki még mindig olyan kis pici, hogy nem adnám oda senkinek.
Természetesen ott is van lehetőség hosszabban otthon maradni, de azért ahogy néhány ismerősömnél láttam, a munkahelyek többsége azért nem ugrál örömében, amikor egy anyuka ezt bejelenti.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Magyarországon semmi sem működik jól, de ezen a téren jóval több lehetőséget ad az anyukáknak a választásra.
Körülnézve a világban a szülési szabadságok terén a mi rendszerünk teljesen egyedülálló. A három éves otthonlétet én ugyan iszonyatosan hosszúnak tartom, mert az ember szellemileg annyira leépül közben és a világ is annyit változik, hogy szinte használhatatlanná válunk a munkaerő piac számára.
Én már most ezt érzem 9 hónap terhesség és 4 hónap otthonlét után, ami azért enyhe túlzásnak tűnhet, de én akkor is így érzem. Nyilvánvaló, hogy mindenki máshogy érez ezzel kapcsolatban és ez jól van így!
Csodálatos lehet alaposan kihasználni a gyerekünkkel töltött első 3 évet, ha semmilyen pénzügyi nyomás vagy belső pszichés indíttatás nem sürget minket más irányba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.