SPIRÓ GYÖRGY: NEVESSÜNK MÁR EGY KICSIT MAGUNKON

HVG ONLINE / KULT
Szerző: MÁTRAHÁZI ZSUZSA
2019.04.22.

„A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból” – mondja Egyéni javaslat című, humoreszkeket tartalmazó új kötete születéséről a szerző.

HVG: Félve várom a májust, mert azt írja, hogy akiket a terroristák kijátszását célzó hontalanítási programban kitelepítettek, régi otthonukért vályogjegyet kapnak, ami húszévente kamatozik. Először 2039. május 29-én. Voltak már valóra vált sejtései. A Kőbéka regényében terrorcselekményért elítélik azt, aki kiflivéget ad egy menekültnek. Aztán jött a Stop Soros törvény. Honnan meríti a váteszi gondolatokat?

Spiró György: Fogalmam sincs, mi fog történni, csak el szoktam játszani a XX. századi történelmünkbe kódolt lehetőségekkel. Az ezredfordulón írt első utópiámban, a Jégmadárban többek között felvázoltam egy jövőbeni amerikai polgárháborút és az Amerikai Egyesült Államok teokráciává válását, meg az orosz maffiák működéséről is kifundáltam ezt-azt. Azóta kiderült: nem tudok annyira elszabadultan fantáziálni, hogy ne maradjak realista. Magyarországot közelebbről ismerem, itthoni téma esetén könnyebb a dolgom.

HVG: Lehet, hogy olvassák az írásait kormánykörökben? Egy helyütt említi, hogy a láthatatlan árvíz a legveszélyesebb. Egy március 15-ei beszéd pedig komolyan taglalta, hogy napjainkban már nem látható „az ellensereg, csak roppant hatása mindenütt, politikában, gazdaságban, társadalomban, magánéletben, szokásokban és divatokban, lassan már a fejekben is...”

S. Gy.: Nem szorulnak rá a tanácsaimra, nekik is van fantáziájuk. Az aktuálpolitika soha nem tudott lelkesíteni, mert elég fiatalon beláttam, hogy normális földi halandó elől, amilyen én is vagyok, elzárják a lényeges információkat, amelyek nélkül érvényes politikai ítéletet nem lehet alkotni. A mentalitás azonban, amely a döntéseket erősen befolyásolja, nagyon is érdekel. Az, ami a fejekbe és a lelkekbe nemzedékről nemzedékre belekerül, és hosszú távon hat. Aki drámát vagy regényt ír, annak valamennyi szereplőt magából kell előbányásznia, az empátia alapkövetelmény. A most megjelenő humoreszkeknek nincsen cselekményük, nem is igen vannak bennük szereplők, voltaképpen szerepmonológok. A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból...

ITT OLVASHATÓ