Szerző: Szalonna
2019.04.19.
Egy szétzilált országban élek. Ebben az országban egészen addig lehet úgymond élni, amíg az a kibaszott politika be nem lopózik valamelyik szóba, gondolatba, érzésbe. Az Élet középpontjában az élésnek, a meg- és átélésnek kellene állnia, ehelyett jön az a kibaszott politika, és tör, zúz, mindentelbaszik. Mi formáljuk, de ezek szerint nem értünk hozzá, mert a végeredmény összességében szar.
Én nem vagyok valami gazdag ember, de általában tele vagyok mosolygással, mert egy csomó másik ember tök normálisan áll hozzám, segítenek, néha talán én is segítek nekik, és egyszerűen csak elvagyunk. Aztán elkezdünk híreket olvasni, és úgy pattanunk szét ezerfelé, ezerféle világnézetté, hogy az összes hidat is felégetjük közben. Pedig az összes hidat mi építettük az évek során. Valaha.
Ez egy szétzilált ország. Az egyik fele a pokolba kívánja a másik felét, a másik fele viszont, és mindkettő még ezen belül is szortírozna – pedig, ez az ország mind MI vagyunk, itt mindenki húz valamerre, hozzátesz valamit, ésatöbbi emelkedett hangvételű akármi. Aztán negatív irányban visszaemelkedünk a földre, és keserűen megállapítjuk, hogy.
Nem tudom. Nem tudom, merre van ebből kiút, de tudom, hogy van, mert Idő anyó állandóan dolgozik valamin. Nem tudom, mennyien érjük meg azt a kiutat, és nem tudom, mennyit kell még akár sírni is odáig. Legyek őszinte: nem tudok én semmit, csak úgy írogatok, még ha pontatlanul, vagy akár elfogadhatatlanul is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.