Szerző: Amerikai Népszava
2019.04.18.
Az önrendelkezésen alapuló wilsoni irányelv hasznos ürüggyel szolgált Magyarország szomszédainak, az antant „kis szövetségeseinek”, Szerbiának és főként Cseh-Szlovákiának és Romániának, hogy katonai erőszakkal foglaljanak el magyar területeket, amelyek a padovai fegyverszünet és a belgrádi fegyverszüneti konvenció szerint a békekötés előtt magyar közigazgatás alatt kellett, hogy maradjanak.
Mire a békekonferencia megkezdődött 1919. január 18-án, Magyarország feldarabolása részben már meg is történt. Míg a világháború első békekonferenciáján, az 1918 eleji breszt-litovszki tárgyalásokon az akkor még győzedelmes központi hatalmak a vesztes Oroszországot, és az önrendelkezés jegyében újonnan született ukrán államot is a tárgyalóasztalhoz ültették, a párizsi tanácskozásokon a vesztesek, mint Magyarország, nem vehettek részt.
A békekonferencián az úgynevezett „új államok” határait a Cseh-Szlovák és a Román-Jugoszláv területi bizottság térképezte fel, figyelembe véve a kis szövetségesek képviselőinek követeléseit is. Mivel egy magyar területi bizottság nem lett felállítva, az államközti határvonalak a szomszédok előnyére lettek meghúzva. A trianoni határ körvonalai már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt elkészültek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.